Főoldal

















POSzT: Egyszer minden dal véget ér

Technikailag ez még nem az utolsó nap, de programilag és versenyileg már igencsak a végét járjuk. Ma este lesz a díjátadó, amiről majd szeretnénk megemlékezni is. Addigis viszont beszélgessünk arról, hogy egy koncert a füzethez képest egy órával előbb kezdődött, így lemaradtam a PMD koncertjéről. Segáz, sűrűn koncerteznek errefelé. Úgyhogy miután jól belaktam és kihasználtam a 20% kedvezményem az egyik korhű „étteremben” nem maradt más hátra, mint előre.


Egyszemélyes darab. Egy nő beszél a falhoz, elmeséli az életét. Mi vagyunk a fal. Mulatságos, de helyenként kissé unalmas. Lett volna, ha nem ennyire lenyűgöző a színészi játék. Vándor Éva csak úgy lubickol Shirley Valentine szerepében. És ez az a színészi játék, amely képes nagyjából több, mint 100 percen keresztül egy végtelennek tűnő monológ elé szögezni a közönséget. A nézők elégedettek voltak a darabbal.


Egy konyhában vagyunk. A megkeseredett nő épp a kissé idióta férjének főz vacsorát. De nem fasírtot, mint ahogy az normális lenne, hanem krumplit és rántottát. Közben pedig elmeséli az életét. Hol vicces, hol inkább szomorú, máskor pedig kifejezetten mély. Az egész kiindulópontjában az van, hogy a legjobb barátnője rajtakapja a férjét a postással, és most nem akar egyedül Görögországba menni. Elmondja ezt a férjének, feltűnne neki egyáltalán? Aligha. Éppen ezért nem is mondja el.

Viszont velünk megosztja az életét. Megismerjük a gyerekeit a történeteiből. Szinte ott vagyunk a fia első előadásán, ahol végül József és Mária nem érkeznek meg Betlehenbe, mert a srác inkább leveri a fogadóst és kapnak szállást. No meg a lányát, aki a barátnőjével lakik, majd összevesznek, és hazajön, Shirley pedig visszakapcsol anya üzemmódra, de mikor a lány megtudja, hogy elmegy Görögországba visszaköltözik inkább a barátnőjéhez. Furcsa család.

Az első felvonás nagyjából 70-75 perce egy megkeseredett, reményvesztett nő történetét meséli el, aki beletörődött abba, amije van az életben, de mégis többre vágyik. Nem tud dönteni aközött amit ő szeretne, vagy amit tennie kell. Dilemmázik, miközben tudja, hogy mi az amit tennie kell ennyi év után. Éppen ezért hatalmas poén a „boltos jelenet” utáni, mikor a szomszédnőjének azt hazudja, hogy a szeretőjével megy Görögországba, és az meg este áthoz neki egy szexy ruhát.

Szünet. Átrendezik a díszletet. Most már Görögországban vagyunk, nagyjából 1 hónappal később. Shirley elmeséli, hogyan ismerkedett meg a jól felépített poénul szolgáló „Kolumbusz Kristóffal, aki felfedezte a klitoriszt”, és miképp ébred rá, hogy jó neki itt Görögországban, és hogy esze ágában sincs visszamennie. Közben a napernyő ugyan eldől, de ez is csak az élet jele. Az pedig fontos egy 46, majdnem 47 éves nő életében.

Bevallom élveztem ezt a nagy monológot. A poénok nagyon a helyükön voltak, ugyanakkor Vándor Éva olyan erőteljeset alakított, ami előtt emelem kalapom. Azért ennyit mesélni nem egy könnyű feladat. És hiába volt sok humor a darabban, mégis szinte végig érezni lehetett a megkeseredettséget, amit felváltott valami „életszerű” a második felvonásban. Annyit még hadd mondjak el a nyelvezetéről, hogy nem tudom mennyire nyerő ötlet a kultúrák keveredése, hiszen angliában játszódik a dolog, de magyar popkult utalásokkal volt tele. Értem én, hogy a közérthetőség fontos szempont, de így kicsit furcsává válik az egész történet. Nem mintha nagyon zavaró lenne. Sőt! Még a reklámok is beleférnek.

Hadd búcsúzzak el úgy a 2010-es POSzT-tól, mint ahogy Vándor Éva, zseniális színművésznőnk tette a darab végén, a tapsvihar kellős közepén. Mindenkivel, aki olvasott minket az elmúlt napokban kezet rázok, és azt mondom: „Nagyon szépen köszönöm, hogy minket választottatok a POSzT mellé!”. Legyen kellemes a szombati napjuk.




Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék