Főoldal

















POSzT: Ötödölő Tom Jones-szal

MuffcsereSexbomb sexbomb you're my sexbomb” – őrült karneváli hangulat, sok túlfűtött erotikával, bejuthatatlan előadással, tapsviharral sztárparádéban, és egy Tom Jones című zenés darabbal, melynek az ég világon semmi köze nem volt a híres énekeshez. Beetetésnek mindenesetre jó volt. Be is dőltem.


A délutánt, mint rendesen ezúttal is négy órakor kezdtem. Csak ma épp nem a POSzTos helyszínek körbejárásával, hanem egy darabbal. Történetesen éppen azzal, ami mindközül a legjobban érdekelt. Ez Neil Simon: A 88. utca foglyai című előadása volt. Mint a sajtó munkatársai úgy általában ellettek tüntetve a jó helyekről és fellettek zavarva a karzatra. Ha erről tudok, akkor viszek távcsövet… Szerencsére olyan színészi alakítások elevenedtek meg a színpadon, amelyeket még távolról is tökéletesen lehetett látni.


Kern András és Básti Juli kettőse remek összhangban voltak, és a legtöbb poén is ütött. Néha ugyan kissé átestek a ló túlsó felére, de mivel csak másfél órás volt az előadás, ezért azt még két lábon is kilehetett bírni. Félidőben jött be Papp János, Hámori Gabi és Szabó Éva testvéri triumvirátusa, akik előtt csak emelni tudom a kalapom. Közülük nekem Szabó Éva karaktere jött be a legjobban, úgyhogy őt fogom kiemelni. Egyszerűen fantasztikus alakításokat láthattunk. Simán megérdemelne vagy 6 almát is!

Tom JonesA Nemzeti Színházból egy fagyit követően a Bóbita Bábszínházba vezetett az utam, ahol a Kaposvári Egyetem, művészeti szakának, harmad éves színész szakának harmad éves nebulói adták elő Henry Fielding: Tom Jones című darabját. Megmondom őszintén ez az előadás nagyon belopta magát a szívembe. Egyrészt a figurái miatt – a mindig levéllel a hajában lévő vadász, az UglyBetty-klón testvérével, a peches útonálló, a fogadós néni -, másrészt mert dalos betétekkel tarkították a megtelt nézőtér előtt zajló előadást.

Kicsit sajnálom is, hogy az utolsó pár percről el kellett jönnöm, mert megmondom őszintén imádtam a figurákat. A színészek többé-kevésbé jó alakításokat nyújtottak, egy-kettőben még fantáziát is látok. Mondjuk ez nem újdonság, erre a szakra sok tehetség jár, akik előtt valószínűleg sokkal rögösebb az út, mint azok előtt, akik a Színművészetin tanulnak. Nagyon imádtam még a poénjait is, hiszen egy rendkívül humoros darabról van szó, ami sokat épít szex-re és muffokra. Persze előbbit is főleg dalolászás közben, viccesen tálalva teszi, míg utóbbi néhány félreértést okozva teljesen hétköznapi jelentéstartalommal bír. Gondolok itt elsősorban a „Soha életemben nem láttam szebb muffot”, vagy a „muffcsere” című poénokra.

Pozitív főhőst játszani tényleg elég unalmas lehet színházban. Ebben a Tom Jones figurában sem láttam semmit, ami miatt kiemelhetném. De ugyanez igaz a párjára, Sophie-ra is. Egyszerűen érdektelen figurák, akikre ha akarjuk ráhúzhatjuk a „RómeóésJúlia”-klisét is, hiszen ez volt a darab mozgató rúgója. A szerelmesek nem lehetnek együtt, mert Sophie és Tom nem egy szintre születtek. Csak úgy, mint a legtöbb darab esetében itt is a mellékalakok vitték el a hátukon a darabot. Némelyik a vicces kinézetével, más a beszédével, a harmadik meg ezen tökéletes keverékével.

Ebből a szempontból nagy kedvencem lett a kétbalkezes útonálló, aki nem tudott senkit sem kirabolni, ellenben tőle elvették az összes pénzét, megszabadították a gatyájától és az atyja pisztolyát sem kapta vissza. Ennek az ürgének minden összejött, aminek nem kellett volna. Imádom az ennyire szerencsétlen figurákat, hiszen viccesek. „Lövök, vagy állj!” – mondta a szexy bitch, miután megszerezte a fegyvert.

Miután lemosómedvézték az Ugly Betty-t elkezdi „Ne magázz!”. Ez is egy olyan nagy poén volt, amelyen a közönség sírva röhögött. Az előadás humoros volt, a közönség nagyon élvezte, talán csak a zenei betétek voltak túl rövidek. Az vitathatatlan, hogy valami hiányzott a darabból, ugyanakkor a második felvonásban még több mulatságos karaktert sikerült felvonultatni, így ha a történet túl klisésnek is tűnt, a figurák azért elszórakoztathatták a közönséget.

Ott vagyunk, ahol a part szakad. Fél 9, ideje átnézni a Kocakvetőre, hátha sikerül bejutni. Mit is gondoltam én? Ezért kihagyni a Tom Jones végét? A sor a Színház tér tetején tornyosult, a Balett terem meg köztudottan kicsi, és laza 20 perces várakozás után közölték velünk, hogy ennyi volt, megtelt a tér. Nagyszerű. Egyetlen pozitívum a várakozásban az volt, hogy elment mellettem Papp János, és hazafelé egy kocsiban láttam Szabó Évát.

A Színház téren ekkor valamiféle táncos mutatvány zajlott, ahol amennyiben jó a szemem még Spilák Klára is feltűnt. Érdekes volt, de az est ezzel számomra a végéhez ért. Ma is főleg darabok vannak tervbe véve, találkozzunk holnap is a megszokott időben.




Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék