Főoldal

















Tiszta kosz

Szabó Győző és Póka AngélaMit is mondhatnék, én a hallgatag vendég? Betévedtem egy kocsmába. A csapos szerelmi bánattól volt ittas. Leültem mellé, és hallgattam a panaszát, ahogy kiönti a szívét. Tényleg szerette. Látni lehetett az arcán. Mindig csak éjszaka bújik elő. Mindig, és soha nem fog továbblépni. Megsajnáltam szegényt.


A szesztilalom idején járunk. Egy ütött-kopott, füstös kis kocsmában vagyunk. Van egy gitáros, egy zongorista, meg egy újságpapírok közül előmászó szájharmónikás. Aztán itt van Ő, a szenvedő fél. És egy nő, aki vele énekel. Az egész kép, mintha élne. Mintha nem is kép lenne, hanem egy olyan érzés, amit mind átéltünk már egyszer. Mintha most újra, és még erősebben éreznénk azt, amit akkor. Talán így van, talán csak az egész olyan minimál büdzséjű, hogy egyszerűen nem lehet nem szeretni.


Van egy színész, aki most nem is színész, hanem bártulaj-féleség. Kissé szétcsúszott ürge. Egyszemélyes darab. Nagyjából. De mivel zenés, ezért itt Szabó Győzőn kívül is mindenki aktív szereplője a történetnek. A zenészek bólogatnak, hol ráhúznak, hol a főnökükkel tartanak. Hol csak örömből zenélnek. Van egy énekesnő, aki mint egy árny mászkál ki-be a színpadon. Csodás hangja van. Ő Póka Angéla.

Úgy szólt valamiről, hogy közben nem is szólt semmiről. Ritka, de van ilyen. Egyenlőfélként kezelt, megesik az ilyen. Mesélt, táncolt és kiborult. Megivott egy egész üveg whiskey-t, csak úgy, mint minden este. Közben meg csak szenvedett. Szabó Győző játéka elképesztően erős volt, amit tényleg csak az első sorból lehetett igazán élvezni. Látni kell, ahogy játszik, mert egyszerűen fantasztikus. Akárcsak Póka Angéla. Tökéletes párost alkottak.

Nagyjából 50 percig lehettünk tanúi a kesergő fickó történetének. Ekkor megunta és kiment. De addig dalolt és táncolt. Örömmel. Megkeseredetten. Ritka, hogy az ilyesmi működőképes legyen, és bár tisztában vagyok Szabó Győző tehetségével, mégis sikerült meglepnie. Nem számítottam tőle ennyire erőteljes játékra. Pláne nem egy ilyen darabban.

Mi volt a mozgatóerő? Egyértelmű, hogy a blues. Egy kis „Melody”, egy kis „Cocain”, és egy kis sztorizgatás a kalandjairól. Ezek különös és misztikus keveréke az, ami miatt a Tiszta kosz egy olyan darabbá válik, amit úgy tudsz élvezni, hogy közben repül az idő. Egy kicsit sajnálod is, hogy csak ilyen rövid, mert teljesen beszippant. És nem úgy, mint a legtöbb. Itt élvezet hallgatni a „mesélőt”. Nagy sztoris az öreg.

Ülsz és hallgatod, és nem akarsz elszabadulni a 30-as évek Amerikájából. Miközben tennél valamit, hogy a fickó ne érezze ennyire összetörtnek magát. De nem tudsz. Van ez így. Aztán mikor vége, és eljössz még percekig dúdolod a klasszikus slágereket. A darab pedig még sokáig megmarad benned. Nincs története, mégis sokat mesél.

A Tiszta kosz sztárjai fogadják a tapsvihartSzereplők:
Póka Angéla
Szabó Győző


Zenésztársak:
Bacsa Gyula
Császári Gergő
Szabó Tamás



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék