Főoldal

















POSzT: Momentán improvizálunk

A komplett társulat - már akik megjelentek a POSzTonMerthogy én sem tudom mit fogok írni pár szó múlva. Vagyis mostantól kezdve. Bár azt azért szeretném leszögezni, hogy bennem még a legkevésbé sem veszett el egy olyan ritka nagy tehetség, mint a Momentán társulat bármelyik tagjában, akik tulajdonképpen már a Beugró előtt a kisképernyőt meghódítva „előkészítették” a pályát a nagy improvizációs műsornak. Mert valljuk be ezek a fiatalok ezt tették. Csoda hát, ha telt ház előtt adtak fellépést?


RögvEst. Nehéz megmondani, hogy mi kell egy ilyen előadáshoz. Mert a gárda és a jó humorérzék az csak egy dolog. Talán a jól felépített játékok, a közönség senkit sem kímélő „segítsége”, némi leleményesség, és több száz sikeres előadás mind hozzájárult ahhoz, amit a POSzT második napján láthattunk a Bóbita Bábszínházban.

A teltházra kereshetünk magyarázatot mondjuk a táskák mélyén, hisz az onnan előkerülő zöld kövek, borotvahabok mind-mind elengedhetetlen kellékei a meglepő szituációkkal, és a közönség egyetlen tagját sem kímélő előadásmóddal. Talán éppen ez a legjobb a Momentánék improvizációs előadásában. Interaktivitás. A kulcsszónak fényképészek, és a hatodik sor, hatodik székén ülő leányzók „estek áldozatául”. Nekem nagyon tetszett az, hogy végig bevonták a közönséget, igényt tartottak a véleményére, szavazásokkal választották ki a befutó karaktert, tulajdonságot, tárgyat, sőt még a kis csengetőjüket is kiadták a kezükből.

Ez a fajta „színjátszás” az, ami izgalmat nyújt, ami megtornáztatja az agytekervényeket, és éppen ez az, ami miatt nem volt a teremben olyan, aki ne sírva röhögött volna a társulat mozdulatain. Molnár Levente, Nemes Takách Kata, Simonyi Balázs és Tóth Barna ahogy mondani szokás, odatették magukat. Valamivel több, mint egy órás volt maga az előadás, melyben legalább egy tucat feladvánnyal kellett szembenéznie a társulat négy jelenlévő tagjának. A műsorvezető könnyű helyzetben volt, hiszen ő kommunikált a közönséggel, akikkel együttműködve szabadította a tagokra a különböző korokat, élethelyzeteket és randizós showkat.

Négy fal. Érdekes alaphelyzetű produktum. A négy színész különböző kort, élethelyzetet, magatartás formát képviselt, és csengőszóra forogtak az oldalak. Levi egy fürdőszobájába bejutni vágyó srácot alakított, aki elől épp a „terhes” barátnője nem óhajtotta elhagyni az illemhelységet. Kata egy könnyűvérű nőcskét alakított, aki a pasiját lekezelve a szeme láttára csalta meg. Balázs egy másik kor nem egyszerű helyzetében állt helyt, míg Barnának a gatyája cipzárja okozott nehézséget. Az űrben.

Volt egy érdekes játék, ahol Levi és Barna eljátszottak egy film noir jelenetet. A jó véres fajtából. Aztán visszahívták a kint tanyázó Katát és Balázst, hogy szinkronizálják le, szerintük mi történik ebben a jelenetben. Természetesen mondanom sem kell, hogy totálisan mást mondtak, de éppen ettől lett vicces maga a szituáció. Ehhez kapcsolnám azt a jelenetet, amikor Barnának kellett kimennie, és valamit jött visszaváltani, mert nem működött, és a srác nem tudja, hogy mit is kell neki visszaváltani. Kata és Levi voltak az eladók, előbbi a flegma fajtából, utóbbi pedig… De végül csak kitalálta, hogy a meggyhámozó volt az a kis ketyere, ami nem vált be.

Simonyi Balázs filozófus bőrébenA közönségnek két nagyon érdekes játék is jutott a színpadon. Az egyikben épp a királynő kivégzését kellett kibírnia röhögés nélkül úgy, hogy közben a tagok külön-külön nagyobbnál-nagyobb ökörséggel próbáltak érzelmeket kicsalni a vállalkozó szellemű leányzóból. A másik esetben pedig egy lánynak választania kellett egy kutyáktól félő sintér –akinek mit ad Levi kutya a kínai horoszkópja-, egy kissé furcsán beszélő filozófus, és egy hazudós zenemajom közül. Hogy ki lett élete párja a három kérdés után? Nos, a háziállat, a „milyen hangszer lennél”, és a horoszkóp kérdések után végül Balázs filozófusa lett a befutó.
Ezen kívül pedig a már korábban említett tárgyak segítségével alakítottak a szemünk láttára jeleneteket, amelyek közül kiemelkedik az „autóStohl” jelenet, ami nagyon keményen beleitta magát a tudatalattinkba, mert egyszerűen tényleg viccesre sikeredet. A másik nagyon emlékezetes, az egy Indiana Jones paródia volt.

És nehogy kihagyjuk a hosszas felsorolásból a „szobros játékot”, ahol a csapatagoknak kellett csengetésre egyik társuk helyére állni, vagy az én egyik kedvencem, ahol csengetésre kellett leállniuk a beszéddel, hogy majd a mellettük álló társuk folytathassa a gondolatot úgy, ahogy ő azt szeretné. Ehhez pedig szorosan kapcsolódik a „szó kicserélős” játék, ahol csengőszóra addig kellett kicserélnie az illetőnek a szót, amíg olyan totális őrültség nem jött a szájára, amiből nehéz kimásznia – lásd mi lett a diákból, akit a többiek nem csípnek, és akinek a tanára épp egy tinédzser lánnyal folytat viszonyt.

És ez mindössze csupán néhány dolog a Momentán társulat széles skálájú repertoárjából, amiből az este folyamán válogattak. A közönséget ennyire elégedetnek nem is tudom mikor láttam utoljára –egyáltalán, ha láttam valaha. Komolyan mondom, hogy nem volt a teremben olyan, aki ne élvezte volna. Sőt még a folyosón is álltak emberek, úgyhogy valami egészen elképesztő a sikerük. Csak egyet mondhatnék: Ilyen társulatnak minden este a színpadon a helye!

Momentánék egy nagyon érdekes táptalajt nyújtó téma, ám mi nem erről beszéltünk a társulat két kiváló és jeles tagjával, hanem valami egészen másról. Ha kíváncsiak vagytok Rájuk, akkor mindenképpen látogassatok el Joey News Ajánló és a Magyarszinkron.hu hasábjaira, mert hamarosan láthatjátok a beszélgetésünk legjobb pillanatait!



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék