Főoldal

















A hangját kölcsönzi

A nagy csapatCiki, nem ciki, engem egyetlen egy program érdekelt az egész POSzT-ról. Ez pedig történetesen az a program, amely felvonultatja Csankó Zoltánt, Spilák Klárát, Németh Juditot, Stohl Andrást és Bodrogi Gyulát. A szinkronrendezői székben pedig az Így jártam anyátokkal rendezőjét, Juhász Annát, valamint hangmérnökét Beke Tamást. Ezt a nívós gárdát nem kisebb név, mint Galambos Péter konferálta fel, a „műsorvezetői szerepkörrel” pedig Jordán Tamásnak kellett megbirkóznia.


Hol is kezdhetném? Túl a legelején. Mindenkit behívtak egyesével, és mondtak róluk néhány szót. Ez eddig rendben is van, túl nagy ördöngösség nincs a dologban. Ám ezután előrukkoltak a legnagyobb klisével az egész világon, és Szex és New York instant szinkronnal kezdték az előadást.

 

Csankó ZoltánAz addig még oké, hogy az eredetileg is Spilák Klára – Csankó Zoltán kettős a szemünk láttára, a kisujjából kirázva zavarta le a hosszú jelenetet, de el nem tudom mondani, hogy milyen volt az, amikor Csankó szerepét Bodrogi Gyula, Spilákét pedig Stohl András vette át. Halálos röhögőgörcs vette kezdetét mindenkiben, mikor meghallották az első „bucisott Carrie”-t.

 

Az ember ilyenkor joggal azt hinné, hogy nem lehet ezt már überelni. Mi a valóság? Dehogyisnem! Bodrogi egy olyan csodaszépet bakizott a Tűzvonalban egyik jelenetének újraszinkronjában, ahol ő volt Hollósi Frigyes –igazoltan hiányzott- „magyarosítója”, amitől minden új értelmet nyert. A Most utál, vagy sokkal inkább mutál szöveg helyett a nagyon hasonló hangzású menstruál szót sikerült a művészúrnak a szájába adnia. Ettől az egész jelenet megváltozott, amire Stohl rátett még egy lapáttal, mikor azt mondta: „Kálmán, sose kérj tőlem olyat, amitől csalódnék Süsüben”.

 

Mindenki elmesélte a kedvenc szinkronos emlékét. Németh Judit-ról azt kell tudni, hogy őt valamiért főleg erotikus alapú jelenetek, filmek szinkronjára szokták hívni. Ennek lehet van valami köze ahhoz, hogy élete első főszerepét egy néma lány alakításáért kapta. Kitudja? A lényeg, hogy volt ez a nagyon híres Tom Cruise film, a Született július 4.-én. Ha jól emlékszem, akkor az újraszinkronon történt meg, hogy volt egy szexjelenet, és nem tudta ki a partner. Ő ugye elvégezte a dolgát. Egyiknap kocsikázik Pest utcáin. Egyszercsak megáll mellette valaki és ezt kiabálja: „Baromi jó voltál pénteken, baby!”. A partner, Kautzky Armand volt. Így történt, hogy Judit és Armand hangjaik szexeltek egymással.

 

Stohl és Bodrogi közösen szinkronizálA következő történetet Bodrogi Gyula mesélte el. Elnézést, ha nem emlékszem magára a mondatra, vagy épp a kulcsszóra. Na tehát szinkronstúdióban, egy nagy veteránnal a fiatal és kezdő Bodrogi. A profi mondatában van egy felesleges szó. A szinkronrendező beszól, hogy azt csak véletlenül írták bele, nem kell mondani. Oké, oké. Elmondja a mondatot újra azzal a szóval. A szinkronrendező ismét jelzi, hogy nem kell azt mondani, mert nincs benne a szövegben az a mondat. Mégegyszer elmondja ugyanúgy. Az ifjú Bodrogi pedig odamegy és kihúzza azt a szót, amíg a mester nem figyel. Visszamegy a profi színész, és elkezdi mondani a szöveget, és mikor ahhoz a szóhoz ér: „…ebből elegem van, valami hülye belefirkált”.

 

A harmadik történet szerintem talán a legviccesebb mindközül. A történetben Tahi-Tóth László és Csankó Zoltán szerepelnek, na meg majd később belép Kránitz Lajos is. A történet valahol ott kezdődik, hogy tizenöt évvel ezelőtt vagyunk, és egy szinkronstúdió falai között. A kis szobában pedig van egy rossz füles, amit mindig a frissen beérkező titánnak adnak a főszereplők. Az persze már más kérdés, hogy az adott illető semmit sem hall a filmből. Így akarták megnézni, hogy vajon ki teszi mindezt szóvá. Lényeg a lényeg, hogy a fiúk kitalálták, hogy ennél azért nagyobb átverésre lenne szükség, így kinéztek valakit a diszpón, akit jól „megszivathatnak”. A szerencsés áldozat Kránitz Lajos lett. A füles problematikáját tovább gondolva ők úgy gondolták, hogy a tévé képét vegyék el, és a hangmérnökkel beszereztettek napszemüvegeket. A történet pedig az volt, hogy egy 3 dimenziós filmet készítenek, amit csak ezeken a szemüvegeken keresztül lehet látni. Lajos felveszi, Tahi-Tóth elmondja a szövegét, majd Kránitz is elkezdi. Beszól a rendező, hogy nem volt szinkronban a dolog. Mire a Lajos azt mondja, tudja, de ez azért van, mert nem látja a képet. Mire a Csankóék, biztos rossz a szemüveg amivel nézi, és lecserélték egy piros szivecskésre. Majd folytatódhatott a munka tovább, de persze a Kránitz Lajos a képből továbbra sem látott semmit, míg kint a rendezőnél mindenki szakadt a röhögéstől.

 

Na most tessék ám hozzávenni, hogy ez a sztori is sokkal viccesebb, ha a Csankó Zoltán meséli el. Apropó, róla jut eszembe a következő vetített elem. CSI:NY rész, mindenkinek megvan a maga kis figurája. Stohl volt Danny, Stella - Spilák Klára, Lindsay - Németh Judit, Flack pedig Bodrogi, és természetesen Csankó Zoltán volt Mac. A szöveg pedig a Pécshez és a POSzT-hoz kapcsolódott, melyben megemlítették, hogy mióta és kinek köszönhetően van ebben a városban a színészek országos színházi találkozója, valamint említették a felújított uránvárosi teret is, de nem ez a lényeg, hanem Mac utolsó mondata: „Fejezzük már be ezt a tekercset.”

 

A nap folyamán volt még két videó, ami levetítettek. Ezeknek az volt a lényege, hogy magyar interjúk, ahol a szinkronhang egészen mást mond, mint amit a riportalany. Az elsőn Csankó Zoltán iskolapéldát állított fel, ami mellett persze még Martin Márta – Törőcsik Marija is elbújhat. Pedig azért az sem volt semmi. A szöveget mindkettőhöz Jordán Tamás írta az online kutatási eredményeinek hála, a szinkront pedig Juhász Anna rendezte mindkét esetben.

 

Ezzel pedig el is érkeztünk az est utolsó pontjához, ahol Jordán Tamás kicsit elbakizta a címet. Ugyanis nem „A sövényen túl” az animációs mese címe, hanem „Túl a sövényen”, de tudjátok, ez már csak szőrszálhasogatás. A valódi kihívás elé ez a feladat állított a színészeket, hiszen improvizálniuk kellett volna, amit több-kevesebb sikerrel, ám szűnni nem akaró lelkesedéssel megoldottak és olyan elképesztő szövegek sültek ott ki, hogy csak na. Például leszólták Csankó teknős hangját, ami meg szerintem az egyik legjobb volt.

 

Teltház mellett zajlott az előadásRöviden így kell elképzelni egy szinkron kulisszái mögé bekalauzoló előadást. Az egyetlen negatívum az volt, hogy tényleg előadás volt, ahol a közönségben ha fel is merült bármiféle kérdés, nem volt lehetősége feltenni azt. Persze ez is csak apróság, hiszen a szinkronosok igyekeztek magyarázni, amit meg nem említettek, az nem is lényeges. Full teltház mellett zajlott a POSzT-on 2010-ben a Magyar hangja előadás, ahol öt kiváló színész közönség előtt is megmutathatta miért őket halljuk nap, mint nap. Legközelebb remélem már számolni fognak a nagy tömeggel, és talán nagyobb helyszínen tartják majd. Ami a közönséget illeti, mindenki halálosan élvezte. Erre mit mondhat a jó POSzTolista? Ilyet még! Sokat!




Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék