Főoldal

















POSZT - 1.nap

A Pécsi Nemzeti Színház
Nemcsak hogy megúsztuk az esőt, de még az idő is elég kellemesre sikeredett. Sok régi ismerőst láttunk az utcákon, akik felbukkanásának mindig örülünk. Bár az kétségtelen, hogy a nyitó nap legnagyobb szenzációjának én azt tartom, hogy kétszer is felcsendült Bródy János előadásában a „Ha én rózsa volnék”. Tudjátok, ami klasszikus, az klasszikus!




Ha én POSzToló volnék

És persze azt, hogy nekem sikerült nem beleesnem a „Színház az egész világ!” című kezdő közhelybe, de ugyanez nem mondható el az egyik megnyitót nyitó emberkéről. Direkt nem akarom nevesíteni, mert valljuk be, ezzel nyitni elég ciki. Beszédet tartott egyébként Páva Zsolt, Pécs polgármestere és Jordán Tamás akik ismét megerősítették, hogy a POSzT nem megy innen sehova!

A színház téren a nap folyamán olyan hírességekbe botlottunk, mint Bodrogi Gyula, Szilágyi János, Magdi anyus, Sváby András és még sorolhatnánk reggelig. Sőt én meg mernék esküdni, hogy már ma feltűnt Fenyő Iván is, de az ő érdekében remélem, hogy nem ő volt az a hülye, aki a színházba akart bejutni a rossz helyen. És ez még csak az első hullám!

Pozitívumként írható le még a jó idő mellett az is, hogy szép számmal sikerült érdeklődőket kicsalogatni a Színház téren tartandó megnyitóra. Ránézésre ez legalább 200+ embert érint, akik a mazsorettek előadása után végig hallgatták a nyitóbeszédeket. De az sem kizárt, hogy mindenki csak arra várt, hogy a megnyitó legnagyobb szenzációja ízelítőt adjon esti koncertéből.

Hiába volt csak borús, csapadékmentes az ég, a Bródy János koncertet áthelyezték a kinti helyszínről az esőhelyszínre, amivel kvázi csapdába csalták az előadót. Történetesen a Művészetek és Irodalomháza nagytermében nincs hátsó kijárat, csak a közönségen át tud közlekedni. Ez pedig arra ösztökélte az énekest, hogy legnagyobb slágereit az Illés-ből, és napjainkból is előadja a közönség legnagyobb örömére.

Hogy melyik nótával aratta a legnagyobb sikert? Nehéz ezt így megítélni, de valószínűleg a „Micimackó” osztatlan sikert és oldott hangulatot hozott a valamivel egy órásnál hosszabb koncertbe. Ezzel az új erővel pedig jöhetett a „Boldog születésnapot”, „Mindannyian mások vagyunk”, „Egy hétig tart”, „Mama kérlek”, „Földvár felé félúton”, végezetül pedig a „Sárika”. Ugye, hogy milyen impozáns nóták ezek?
Ezután pedig a város éjszakai képében gyönyörködhetett a város. Kifelé jövet a koncertről figyeltem az emberek véleményét. Jó érzés volt hallgatni kortól és nemtől függetlenül azt, hogy az előadással mindenki maximálisan elégedett volt. Ha gonoszkodni szeretnék, akkor azt mondanám, hogy túl rövid volt a koncert, viszont a repertoár teljesen magáért beszél. Vagy csak szőrszál hasogatásból, hogy túl meleg volt az épületben, ami csordultig megtelt emberekkel, és még a folyosóról is hallgatták a koncertet. Mindig öröm ilyen fellépésbe botlani.

Röviden így telt a X.-ik POSzT első napja. Öröm és kellemes társalgások, koncertek és beszédek, előadások és fellépések. Ha az időjárás jó marad hozzánk, akkor a 2010-es POSzT-ból még akár az eddigi legjobb rendezvény is kisülhet – a versenyprogramot nem ideszámítva.



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék