Főoldal

















Születésnél összecserélve

Az ABC Family idén sem bízik semmit sem a véletlenre. A LUX után ismét egy születés után az eredeti szülők életébe visszatérő tinikről regélő sorozat, ami attól különleges, hogy szerepel benne Luke Danes lánya és az a D.W. Moffett, akit imádtunk gyűlölni a Friday Night Lights két évadában is. Hogy ezen túl milyen a Switched at Birth? Kellemes, abszolút friss zenei világgal, kellemes látvánnyal és egy abszolút ABC Family színvonallal, ami nyáron épp elég ahhoz, hogy nézős legyen. Egy darabig. De előre szólok, a SaB-bal nem leszek olyan jófej, mint a PLL-lel voltam tavaly.




A két leányzó és az alapsztori egyaránt szimpatikus. Elvégre, hányan gondoltuk már azt, hogy összecseréltek minket a szülészeten, mikor kiderül, hogy nem hasonlítunk a szüleinkre. És az vajon milyen élet lenne? Valami ilyesmi lehetett a sorozat alapötletének a kiindulópontja, ahonnantól kezdve jön az "álomsztori" egy kis gellerrel. Az egyik lány tipikus lázadó kamasz, aki művész lélek. A másik hozzá képest teljesen átlagos, azt leszámítva, hogy siket. Ez pedig megnehezíti az életét, legalábbis ahogy a biológiai szülei látják, de közben... Nincs is ez így.

Nekem a pilottal az volt a legnagyobb bajom, hogy egyszerűen nem tudom elképzelni sorozatként. Nyílván, ha film lenne, akkor bejött volna annyira, hogy inkább sorozatban nézzem, de ebben a pillanatban és ezzel a befejezéssel én egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy hosszútávon működjön. A fantáziátlanságomat leszámítva viszont tetszett a bevezető rész - és nem csak azért, mert ez végre nem a "pilot" címre hallgat. Tetszett, hogy a maga módján mindenkinek megvan a maga titka, de nem úgy, mint a PLL-ben. Itt valahogy megtudok bízni a figurákban és ez jól eső érzés, ami biztonságot ad. Aminek venném hasznát, ha folytatnám. Igazából mégsem merem kizárni a dolgot, mert minden majd a Chloe után fog eldőlni, ugyanis a kettőből csak az egyiket fogom tovább vinni, és a SaB egy lájtos sorozat benyomását keltette. Olyanét, ami nem szerepel a repetoáromban már nagyon rég - tehát előnyből indul.

A negatívum oszlopba én mindenképpen azt jegyezném fel, hogy a gyerekek nagyon hasonlítottak a biológiai szüleikre. Úgy értem mind külsőre, mind belsőre. Ám Daphne valahogy mégis kilóg ebből, hiszen Papa Roachot "hallgat", és nem annyira átlagos, nyugodt és imádnivaló, mint amilyennek első ránézésre tűnik. Éppen ezért engem teljes mértékben érdekel a figura, mert egyenlőre az a véleményem, hogy ő a legizgalmasabb pontja a sorozatnak. Mondom mindezt úgy, hogy Bay a zűrősebb, mármint láthatólag zűrősebb, és nála még ott lebeg az apa kérdés is, amit kíváncsi leszek meddig fognak elnyújtani, mert valami azt súgja ennek egy hosszútávú momentumnak kellene lennie, de ugyanakkor örülnék neki, ha gyorsan lezavarnák.



A szülők meg... Nos gazdag anyuka nem szereti csóringer, fodrász anyukát, akiben egyébként művész lakozik. Apuci pedig szeretné, ha a lánya hallana -3 éves korában, egy agyhártyagyulladás következtében vesztette el a hallását-, vagy legalább egy a szintjének megfelelő "normális" iskolába járna. Szóval a szülők között egyenlőre maximum ez az ellentéteskedés, ami kiemelhető, hiszen bőven lesz súrlódás, hogy mind egy házban élnek. Ezen túl viszont egyikük sem tűnik túl érdekesnek, pedig mindegyikben lehet potenciál. Az ő szerepük a pilotban annyi volt, hogy "hogyan élik meg ezt ők", de persze ott sem fókuszáltak különösebben rájuk, így csak a "szarkeverés" ment.

A Switched at Birth első blikkre egy kedves kis sorozat, ami valamiért óriásit durrantott Amerikában. Kíváncsi leszek a második részre mit tud ebből megtartani, mert ha ennyire bejött a csatornának, és én is mondtam, hogy hiányzik egy ilyen sorozat az életemből, akkor lehet végül erre az évadra kitartok Bay és Daphne története mellett. A hosszútávú dolgok meg majd menet közben dőlnek el úgy igazán. Egyenlőre nálam a pozitív mérleg erősebb volt, sokat dobtak rajta a zenei betétek, a két tinilány személyisége, a tesójával közös kosarazás az udvaron és elfeledtette az olyan dolgokat, mint a jelbeszéd és társai - amik kicsit zavartak. Egyszóval ígéretes, de filmben szerintem sokkal jobb lett volna. 70%

Az ABC Family idén sem bízik semmit sem a véletlenre. A LUX után ismét egy születés után az eredeti szülők életébe visszatérő tinikről regélő sorozat, ami attól különleges, hogy szerepel benne Luke Danes lánya és az a D.W. Moffett, akit imádtunk gyűlölni a Friday Night Lights két évadában is. Hogy ezentúl milyen a Switched at Birth? Kellemes, abszolút friss zenei világgal, kellemes látvánnyal és egy abszolút ABC Family színvonallal, ami nyáron épp elég ahhoz, hogy nézős legyen. Egy darabig. De előre szólok, a SaW-zel nem leszek olyan jófej, mint a PLL-lel voltam tavaly.

A két leányzó és az alapsztori egyaránt szimpatikus. Elvégre, hányan gondoltuk már azt, hogy összecseréltek minket a szülészeten, mikor kiderül, hogy nem hasonlítunk a szüleinkre. És az vajon milyen élet lenne? Valami ilyesmi lehetett a sorozat alapötletének a kiindulópontja, ahonnantól kezdve jön az "álomsztori" egy kis gellerrel. Az egyik lány tipikus lázadó kamasz, aki művész lélek. A másik hozzá képest teljesen átlagos, azt leszámítva, hogy siket. Ez pedig megnehezíti az életét, legalábbis ahogy a biológiai szülei látják, de közben... Nincs is ez így.

Nekem a pilottal az volt a legnagyobb bajom, hogy egyszerűen nem tudom elképzelni sorozatként. Nyílván, ha film lenne, akkor bejött volna annyira, hogy inkább sorozatban nézzem, de ebben a pillanatban és ezzel a befejezéssel én egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy hosszútávon működjön. A fantáziátlanságomat leszámítva viszont tetszett a bevezető rész - és nem csak azért, mert ez végre nem a "pilot" címre hallgat. Tetszett, hogy a maga módján mindenkinek megvan a maga titka, de úgy, mint a PLL-ben. Itt valahogy megtudok bízni a figurákban és ez jól eső érzés, ami biztonságot ad. Aminek venném hasznát, ha folytatnám. Igazából mégsem merem kizárni a dolgot, mert minden majd a Chloe után fog eldőlni, ugyanis a kettőből csak az egyiket fogom tovább vinni, és a SaB egy lájtos sorozat benyomását keltette. Olyanét, ami nem szerepel a repetoáromban már nagyon rég - tehát előnyből indul.

A negatívum oszlopba én mindenképpen azt jegyezném fel, hogy a gyerekek nagyon hasonlítottak a biológiai szüleikre. Úgy értem mind külsőre, mind belsőre. Ám Daphne valahogy mégis kilóg ebből,, hiszen Papa Roachot "hallgat", és nem annyira átlagos, nyugodt és imádnivaló, mint amilyennek első ránézésre tűnik. Éppen ezért engem teljes mértékben érdekel a figura, mert egyenlőre az a véleményem, hogy ő a legizgalmasabb pontja a sorozatnak. Mondom mindezt úgy, hogy Bay, hogy a zűrősebb, mármint láthatólag zűrősebb, és nála még ott lebeg az apa kérdés is, amit kíváncsi leszek meddig fognak elnyújtani, mert valami azt súgja ennek egy hosszútávú momentumnak kellene lennie, de ugyanakkor örülnék neki, ha gyorsan lezavarnák.

A szülők meg... Nos gazdag anyuka nem szereti csóringer, fodrász anyukát, akiben egyébként művész lakozik. Apuci pedig szeretné, ha a lánya hallana -3 éves korában, egy agyhártyagyulladás következtében vesztette el a hallását-, vagy legalább egy a szintjének megfelelő "normális" iskolába járna. Szóval a szülők között egyenlőre maximum ez az ellentéteskedés, ami kiemelhető, hiszen bőven lesz súrlódás, hogy mind egy házban élnek. Ezen túl viszont egyikük sem tűnik túl érdekesnek, pedig mindegyikben lehet potenciál. Az ő szerepük a pilotban annyi volt, hogy "hogyan élik meg ezt ők", de persze ott sem fókuszáltak különösebben rájuk, így csak a "szarkeverés" ment.

A Switched at Birth első blikkre egy kedves kis sorozat, ami valamiért óriásit durrantott Amerikában. Kíváncsi leszek a második részre mit tud ebből megtartani, mert ha ennyire bejött a csatornának, és én is mondtam, hogy hiányzik egy ilyen sorozat az életemből, akkor lehet végül erre az évadra kitartok Bay és Daphne története mellett. A hosszútávú dolgok meg majd menet közben dőlnek el úgy igazán. Egyenlőre nálam a pozitív mérleg erősebb volt, sokat dobtak rajta a zenei betétek, a két tinilány személyisége, a tesójával közös kosarazás az udvaron és elfeledtette az olyan dolgokat, mint a jelbeszéd és társai - amik kicsit zavartak. Egyszóval ígéretes, de filmben szerintem sokkal jobb lett volna. 70%


Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék