Főoldal

















Smallville: Búcsú egy Hőstől

Smallville 10x21-22.


Nehéz szavakba önteni a látottakat. Egyrészt mert tíz évet vártunk rá, másrészt mert megkaptuk, amire oly sok éven át olyan hatalmas áhítattal vártunk. Ezzel pedig egy jó hosszú korszak zárult le a mi életünkben és a televíziózás történelmében is. Tudom, hogy mindenkinek a könyökén jön már ki a Smallville, de ez tíz év volt gyerekek. Nagyon kevés sorozat mondhatja ezt el magáról. És még kevesebb olyan sorozat van, amelyik egy évadát kivéve az utolsó három évében van a csúcson. Már pedig a Smallville vérfrissítése az utolsó három évadban igazán ütössé tette a sorozatot. Persze voltak gagyi, meg bugyuta részek is dögivel, de egy ilyen évad után nem vagyok másképp hajlandó kezelni, mint elfogult "ősrajongóként". Ez a finálé csodálatos volt. Minden álmom valóra váltotta, és minden hibájával együtt szeretem és megkönnyezem. Furcsa az élet azóta, hogy véget ért. Mintha egy kis részem vele halt volna.




Legelőször még 44 órányi ébrenlét után abban a pillanatban belenéztem az első tizenegy percébe, ahogy meglett. Már az összefoglalónál éreztem, hogy ez nagyon különleges lesz. Megannyi klasszikus motívum és az idei évad vezérfonalának rövid összegzése. A nyitó jelenettel pedig bezárult egy óriási sorozat. 7 évvel később játszódik, ahol Chloe Sullivan - a rajongók régi kedvenc karaktere- egy kisgyerkőcnek olvas fel a "Smallville" című képregényből, ami akár egy kikacsintás is lehet a mi világunkra. Hisz sok amerikai csinálta ezt a gyerekének, hogy felolvasta a legendás Superman egy-egy történetét. Ez az epizód teljes mértékben Clark Kent Supermanná válásáról szólt. Láttuk, ahogy a fiú felnőtt a végzetéhez és tíz évnyi tinédzser problémák és igazság ligája után végre elfoglalja méltó helyét a Hősök falán. Még mindig sírhatnékom van. Egyszerűen megindító volt a finálé minden egyes pillanata.

Hiányoltam belőle egy-két klasszikus pillanatot, de azt hiszem az utolsó 30 perc elfeledtette minden gondom és bajom vele. Attól teljesen kikészültem, mikor felcsendültek John Williams legendás dallamai. Egyszerűen tökéletesnek éreztem abban a pillanatban az elmúlt tíz esztendőt és azt hiszem még nagyobb jelentőséget nyert Clark Kent tévébeli szereplése minden idők leghosszabb sci-fi és képregényadaptált sorozatában. Tíz év, ami alatt együtt nőttünk fel a szereplőkkel, akik velünk voltak közel 1000 órán át több, mint 215 részben.

Csak a pozitívumok maradtak meg belőlem ebből a szenzációs 83 percből. Kicsit kevésnek is éreztem ami azt illeti. Imádtam az elejét, amikor Chloe olvasott fel a kisfiának, ugyanakkor nagyon hiányoltam a végéről Ollie-t, akivel nem tudtak mit kezdeni azután, hogy az esküvőjükön rájuk támadt és Clark megmentette Darkseidtől. Igazából az egész Darkseid témát nagyon egyszerűen és gyorsan zavarták le, ami bármikor máskor nagyon zavarna, de most inkább örülök neki. Nagyon imádtam azokat a jeleneteket, amelyekben Clark próbatételeiből kaptunk villanásokat, és amikor kitörlődött Lex emlékezete és felidéződött az a sok-sok pillanat az elmúlt évekből. Nagyon jó érzés tudni, hogy ez a sorozat mindenki számára sokat jelentett, és nagyon jó tudni, hogy ilyen csodás véget ért ennyi év után.

A meglepetésvendégtől eldobtam az agyam. Ütött, és csak azt sajnálom, se a Tábornok, se Perry White nem tudott megjelenni fizikai valójában. Ezt ellensúlyozta Michael Rosenbaum és Jonathan Schneider játéka. Mindkettejüktől szabályosan kirázott a hideg és már csak a puszta jelenlétükkel emelték a finálé súlyát. Lex nem szerepelt mindkét epizódban, de ahol igen, ott mindent uralt. Tetszett a Clarkkal közös jelenete, és a Tess-szel való jelenetében az indoklása is. Ami utána történt már kevésbé. Én nagyon örülök, hogy Jonathannak sikerült kilobbiznia, hogy övé lehessen a megtiszteltetés a sorozat történelmének legjelentőségteljesebb pillanatában. Nevezetesen, mikor átadja a ruhát neki. Arról akár még le is állhatnánk vitatkozni, hogy melyik volt a legjobb jelenete, de én képtelen lennék dönteni, mert bárhol is bukkant fel olyan jelentőségteljes volt a szereplése, hogy már csak miatta sem lennék képes lehúzni a finálét.



Azt a finálét, ami egy duplarésszel ért véget. Az első rész még Clois esküvője körül zajlott, és ebből például én az ajtón keresztüli beszélgetésük jelenetét tartom a legfontosabbnak. Egyszerűen a fogadalmaikkal együtt imádtam azt a jelenetet. És itt muszáj megragadnom a lehetőséget, hogy Erica Durance teljesítményét is az egekbe magasztaljam. Nagyon figyeltem az arcát és bámulatosat alakított ebben a részben. Akár ennél az ajtó jelenetnél, akár miután látta Supermant repülni. Azokban a pillanatokban különösen elevennek éreztem a figurát. A második rész pedig inkább szólt arról, hogy a Föld nem sokára elpusztul és jó lenne, ha valaki megakadályozná, no meg Lex visszatéréséről is. És végül, de nem utolsó sorban arról, hogy Clark végre betöltse a végzetét és elfoglalja az őt megillető helyet a jövőben, amiből mára jelen lett.

A zenei aláfestés végig félelmetes volt, de persze semmi sem fogható ahhoz az érzéshez, mikor felcsendülnek a legendás John Williams-i dallamok az eredeti Superman-filmből. Az a Cloisos összeütközés különösen fontos a számomra, hiszen ott már az ikonokat láttuk, igaz kissé furcsa időmeghatározással. Tetszett, hogy nem mentünk el szó nélkül a többi legendás Daily Planet dolgozó mellett sem, az utolsó képsorok, mikor Clark felment az épület tetejére, hogy letépje magáról a felszínt és besétál a kamerába, majd megjelenik az S-logó és a Smallville-t szimbolizáló utóhatás... Tisztelegve a klasszikus Superman-filmek előtti producer kiírással... Mondanom sem kell, hogy megkönnyeztem, és csak egyetlen negatív dolgot mondok: Túl rövid. A végéből még elnéztem volna.

Már csak azért is, mert ez az idő ugrás, ez ösztönzőleg hat rám is például. Hibának érzem az alkotók részéről, hogy megmutatták nekünk a jövőt, mert nincs folytatás. Ennyi volt a Smallville. A fiú felcseperedett, láthattuk őt férfiként és hősszerelmesként amint megmenti a világot, majd pedig tanúi lehettünk a pillanatnak, mikor ikonná válik. Az utazást nagyon élveztem, de annyira kevés volt, és annyira tetszett a jövőben játszódó rész, hogy nagyon szeretném, ha lenne folytatása. Sajnos Superman jó időre befejezte tévés szereplését, és a következő mozis kalandra még 2012 végéig kell várnunk. Számomra ez a finálé, az egész évad, és maga a sorozat csak felerősítette azokat a dolgokat, amiket Superman jelent a számomra: Remény. Ez a sorozat mégsem Supermanről szólt, hanem Clark Kentről és arról, hogy mi is az ő végzete. Amikor Clark letépte magáról a ruhát, hogy belerohanjon a kamerába egy korszak örökre lezárult mindannyiunk életében. 100%



10x21-22. A NAGY FINÁLÉ (I-II. rész)

Eljött hát a Nagy nap. Lois & Clark az esküvőre készülődnek, és Lois mindaddig, míg Chloe nem világosítja fel rokonát le is akarja fújni. Ám meggondolja magát, de az esküvőt Oliver Queen egy aranykriptonittal zavarja meg, miközben a Föld felé egy hatalmas bolygó tart, hogy elpusztítsa azt...


Az utolsó percek.



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék