Főoldal

















I. évad (2011)

2012. január 3-án tér vissza "2011-ben A nyár sorozata" cím büszke tulajdonosa, kábé... jó sok epizóddal. Mellette mutatkozik be 13 résszel a Jane by Design, ami ez a két perces bepillantás alapján egyértelműen az én sorozatom lesz - leszámítva a divatos részeket.


Hogyan lehet felépíteni egy olyan történetet, ahol 16 éves korukban a lányok rájönnek, hogy összecserélték őket? Nos, bevallom, engem is foglalkoztatott a kérdés, de tömény dráma helyett egy sokkal könnyedebb, szórakoztatóbb, pezsgőbb sorozatot kaptunk ezen a nyáron. 10 órában meséltek el egy fantasztikus történetet, melyben volt időnk megismerni a lányokat, egy kicsit átérezni, hogy min is mentek keresztül. Mindezt azért nem sikerült teljesen, mert rika, ennyire gyorsan csordogáló történetet látni a tévében, márpedig a Switched at Birth pontosan ettől a gyors tempótól vált "A nyár sorozatává". Annyi minden történt, hogy kivételesen meg se kísérlem összefoglalni őket, csak megpróbálok egy kis kedvet csinálni hozzá.


Az ABC Family idén sem bízik semmit sem a véletlenre. A LUX után ismét egy születés után az eredeti szülők életébe visszatérő tinikről regélő sorozat, ami attól különleges, hogy szerepel benne Luke Danes lánya és az a D.W. Moffett, akit imádtunk gyűlölni a Friday Night Lights két évadában is. Hogy ezen túl milyen a Switched at Birth? Kellemes, abszolút friss zenei világgal, kellemes látvánnyal és egy abszolút ABC Family színvonallal, ami nyáron épp elég ahhoz, hogy nézős legyen. Egy darabig. De előre szólok, a SaB-bal nem leszek olyan jófej, mint a PLL-lel voltam tavaly.


SaB 1x02.

Fogalmam sincs, hogy az első számnak mennyire van köze az ítéletemhez, de abban egészen biztos vagyok, hogy a nyitójelenet könnyedsége és hangulata magával ragadott. Ez nem az a sorozat lesz, ahol kismillió dolog fog történni, vagy ahol nagy izgalmakat fogunk átélni. Nem, a SaB az a sorozat, ami a nagy nyári melegben megad mindent, amire szükségünk van a tiniproblémáktól kezdve egészen a hőn vágyott életig. Egy kicsit sokunk álmát éli a sorozat, éppen ezért mondok valami olyasmit, mint anno az Amcsi tiniknél, hogy azért nézem, mert jó nézni, és nem pedig azért, mert különösen bonyolult lenne a története, vagy érdekelne a konfliktus halmaza.


SaB 1x03.


Különös érzés. A SaB hétről-hétre bebizonyítja, hogy nem különleges sorozat, mégis olyan, amit jó érzés nézni. Nincsenek benne túlreagált drámák, csak a tipikus csóró-gazdag ellentét kártyák kijátszása. Sőt, igazából annyira tipikus, mégis mély. Én ebben látom a sorozat titkát. Függetlenül attól, hogy rengeteg galiba és elrontott szál mozgolódik benne - legalábbis én ennek fogom fel, mikor Bay pasija elkezdi, hogy túlreagálta a dolgot. Imádom benne, ahogy elmélyednek abban, hogy a lányok mennyire jól érzik magukat a másik világában. Viszont utálom, hogy némely "első osztályú" jelenete olyan rövid, hogy időnként csak kapkodom a fejem mit keres egyáltalán benne. De szükséges, hiszen olyankor tudatosul az emberben, hogy miért is nézi ezt a szériát.


SaB 1x04.

Daphneba szeret bele a néző, mikor először megpillantja ezt a sorozatot, de Bay lesz az, aki végül ellopja. Emiatt is nagyon érdekes a Switched at Birth, aminek a szerethetősége úgy érzem minden sznobsága ellenére ebben a részben csúcsosodott ki igazán. Merthogy ez a rész egy teljesen tipikus sznob epizódnak indult, és minden melléktémájával és hozadékával hűen tartotta magát hozzá. Bár két olyan pozitívummal is rendelkezett emellett az epizód, amiktől az agyam eldobtam. Az egyik ilyen az, hogy általában nem szoktak jók lenni, vagy csak közepesek a bandákban fellépő "figurák zenekarai", de hála az égnek Toby bandája a meglepetés dobossal rendesen ütött. A másik pedig az a jelenet, mikor Emmett anyja mondja a csajoknak, hogy mutassák meg hogyan kell itt bulizni.


SAB 1x05.

Bár ne hoztak volna ilyen helyzetbe a készítők... Beraknak egy olyan jelenetet, ahol Bay-t álarc nélkül látjuk, szinte már vele sírunk, és erre jön ez a befejezés, ami illúzióromboló, felesleges és egyszerűen idegesítő. Emellett természetesen maradunk a rész pozitívumainál, de azért megpróbálunk szelektálni is egy kicsit, mert megint túl sok pozitív eseménnyel gazdagodtunk itt. Kellemes beszélgetések és nagyon jól megírt jelenetek segítségével. Plusz felbukkant Jones is a LUX-ból, akit érzésem szerint fogunk még látni errefelé ólálkodni.


SAB 1x06.

Lassan ideje lesz kedvenc leányzót választani a sorozatból, mert már koránt sem olyan egyértelmű a helyzet, mint az elején. Bay részről részre inkább halad a tökéletes figuráknak kijelölt úton. Ebben a részben például isteni volt a mosolya, ami még a legelcseszettebb szívet is meglágyítja. Miközben Daphne... Najó, igazából mindketten olyan kérdésekkel és problémákkal találták szemben magukat, ami már korábban is felmerült. Egyikük részéről hatalmas előre lépés történt az ügyben, míg a másikuk a kétszer olyan keményen való küzdésben kiállt magáért.


SAB 1x07.

Valaki esküszöm, hogy fogjon le... Kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy a tavaly nyári PLL a legjobb részeivel sem versenyezhetne soha, de még csak említés szintjén sem a SaB-bal. Nem azért, mert annyira új, vagy akármi, hanem mert annyira elbűvölő. És hogy ez miből, vagy sokkal inkább kiből fakad? Természetesen Bay a ludas a kérdésben. Néha elég egyetlen mosoly tőle ahhoz, hogy minden más színben tűnjön fel. Jobban belegondolva ő az, aki kiemelkedik az összes figura közül, akit egyszerűen még a legdurvább csattanók sem képesek felülmúlni.


SaB 1x08.

Borul a bili. A hetedik rész kapott először olyan befejezést, amely szerintem még a legelvetemültebb rajongókat is a földre fektette. Legalábbis velem így volt, mikor Daphne megtalálta "Pandóra szelencéjét", és rászabadította a világra... Ennek a kibeszélőnek a tartalmát. Erkölcsi kérdések, értékrendek, időhúzások és olyan brutálisan erős zenei világ, amivel a Narancsvidék óta talán csak a One Tree Hill részei rendelkeznek.


SaB 1x09.

Azt hiszem lassan kijelenthetem, amit eddig is sejtettünk: A Switched at Birth-öt 10 részesre tervezték. Nem többre, és pláne nem kevesebbre. Ebből a részből úgy jöttem ki, hogy a tegnapi bejelentés után még inkább elképedtem: Mit lehet itt csinálni még 22 részen keresztül? Aztán rájöttem. Volt tíz órányi szórakozás, ahol bevezettek minket a történetbe, hogy a folytatásban már ne kelljen ezzel húzni az időt. Jó volt, szép volt, mégis ritkán látni ilyet. Aztán 2012-ben már egy teljesen új sorozat fog indulni, új alaphelyzettel, a régi szereplőkkel - meg egy raklapnyi újonccal, mert itt már mindenki beleszeretett és összejött mindenkivel. Ebből a szempontból pedig nagyon jól, és nagyon jókor jött ez a rész: Eldöntöttem, hogy nem folytatom a sorozatot.


SaB 1x10.

Nehéz pillanatok ezek most nekem, de megpróbálok elvonatkoztatni attól, hogy az egész nyári szezont felöleljem ebben a cikkben. Megpróbálok csak a lényegre fókuszálni és arra, hogy ebben a 42 percben mit láttunk, milyen jövőt vetítettek előre, és hogy innen hogyan tovább. Először ott van ugye Daphne lángra lobbant szerelme Emmett iránt, aztán Angelo felbukkanása, Regina kitörési vágya a mókuskerékből, újabb fordulat a perben és mindezek mellett mindig minden Bayről szól. Kezdem úgy érezni, hogy ellopja a többiektől.


Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék