Főoldal

















Alkalmi - Minden jó, ha jó a vége...?

A tökéletlensége teszi tökéletessé az Alkalmit. Minden varázsa a hangulatában rejlik, és karaktereinek szerethetőségéből merít energiát. Ez a sorozat őszintén meséli el diszfunkcionális emberek történetét, és végig azt a kérdést feszegeti, hogy képesek-e változni, képesek-e a fejlődésre, és képesek-e legyőzni a saját félelmeiket. Sőt, az utolsó évad ennél jóval többet tesz. Újraértelmezi a boldog befejezés gondolatát, egy szerethető, "életszagú" lezárás formájában.




A Hulu egyik legelső sikersorozata volt az Alkalmi amikor elindult 2015 októberében. Részemről szerelem volt első látásra. Azonnal beszippantott a hangulata, és az, hogy mennyire elcseszettek a karakterek. Ahogy felfedeztük az elején a világukat rájöttünk, hogy a kapcsolat ami a két testvér között van az minden csak épp nem normális. Viszont mégis ez volt az, ami visszahúzott bennünket. Kíváncsiak voltunk, hogyan cseszik el újra, és újra, és hogyan állnak talpra belőle.

 Az első évad maga volt a tökéletesség. Kiegyensúlyozott volt, érdekfeszítő témákat boncolgatott, és hihetetlenül mély, és érdekes karaktereket festett le a számunkra. Sokáig azt éreztem ezt nem lehet folytatni. Aztán jött a második évad, ami megőrizte az esszenciát, de mégis kicsit másabb lett. Hosszabb, és másképp egységesebb. A legelső tíz rész inkább felelt meg egy öt órás független filmnek, míg a folytatás már a sorozatok minden erősségét, és hibáját magában rejtette. Kicsit nehéz belegondolni, hogy évről-évre egyre jobban vártam a folytatást, mert annyira hozzám nőtt, és most nekem kell megtennem azt, amit éveken keresztül hőseinknek. Elengedni a problémáikat.
 
Sajátos hangulata van, ami sokkal életszagúbbá teszi. Őszinte, és egy percig sem próbál más lenni, mint ami. A karakterei sorra hibáznak, folyamatosan szétcsúsznak, és élvezetes látni, ahogy a gondosan felépített életük szépen lassan szertefoszlik. Alex, Val és Laura gyorsan hozzánk nőnek, és szorítunk nekik, hogy megtalálják, amit keresnek. Legyen az párkapcsolat, vagy bármi más az életben. Szurkolunk nekik, hogy fejlődjenek, hogy képesek legyenek megszabadulni a diszfunkcionalitásuktól, hogy tanuljanak a saját hibáikból, hogy általuk mi is többek legyünk. Persze nincs mindig mindenre jó megoldás, és ez rányomja a bélyegét mindenre.
 
Szinte hihetetlen, hogy eljutottunk a negyedik évadig. Hiába csupán 44, fél órás részből áll a sorozat mégis úgy érzem sokkal többet nyújtott. Mély volt. Nem csak azért, mert bepillantást engedett valódi emberek életébe, hanem azért is, mert minden szezonban egy utat járt be. Mindegyik szezon egy kicsit mássá formálta a figurákat, de sosem szűntek meg azok lenni, akik mindig is voltak.
Az utolsó évad se volt másmilyen. Bár az tény, hogy egy kicsit másabb volt. Alex még mindig a boldogságot hajszolja, még ha az végig ott is volt az orra előtt. Val továbbra is életközépi krízissel küzd, és nem találja helyét a világban. Kettejük kapcsolata sem tűnik már annyira szorosnak, mint az elején volt, hiszen külön utakon járnak, miközben mégis bitang erős a kötelék közöttük. Mind a ketten elcseszettek, a szó legnemesebb értelmében. Hibáznak. Önzőek. Meggondolatlanok. Vágyódnak valami után, amiről még ők maguk sem tudják feltétlenül, hogy micsoda. Már majdnem kiábrándító a sok kudarc, de ők tovább mennek. Újabb, és újabb pofonokat vállalnak be, annak érdekében, hogy rendbe rakják az életüket. És nyernek. Legalábbis egy pillanatig úgy tűnik.
 
Szinte minden évadban Laura volt a legelcseszettebb. Persze neki volt mentsége. Tinédzser volt, aki szerette ellökni magától az embereket, miután megkapta tőlük, amire vágyott. Vagy legalábbis azt hitte, hogy vágyott. Az időugrást követően viszont egy teljesen más Laurával találkozunk. Egy sokkal érettebb, tapasztaltabb, és szerethetőbb figurával. Már nem annyira sebezhető, mint volt. És mégis képes újra, és újra visszaesni ugyanazokba a hibákba. A különbség közte és anyja között, hogy ő képes tanulni belőlük. Eljutott arra a szintre, amikor már tudja mire vágyik, és küzd értük. Nem ellenük. Lesznek barátai, egy működőképes kapcsolata, talán még célja is, miközben azért érződik, hogy még mindig keresi a helyét a világban. Sosem gondoltam volna, hogy a trióból ő lesz a legérettebb a végére, akinek esélye lesz egy "boldog" életre, bármit is jelentsen ez.
 
Egyetlen negatívumot tudnék kiemelni az utolsó évadból mielőtt rátérnék a főmotívumok kivesézésére. Keveseltem a hármójuk közös jeleneteit. Amikor elindult a sorozat nagyon össze voltak nőve. Persze akkor egészen más helyen voltak az életükben. Jobban szükségük volt egymásra. Azóta egészségesen eltávolodtak egymástól. Sok mindenen ment keresztül az anya-lánya kapcsolat is, ami viszont talán soha nem volt ilyen közvetlen, és élvezetes, mint ebben a hattyúdalban. Mintha túlléptek volna a múlt sérelmein, és Val is sokkal elfogadóbb lett volna az útkereső lányával szemben, aki egyértelműen a legnagyobb változásokon ment keresztül.
 
A változás volt az utolsó 8 epizód főmotívuma. Időugrással kezdtünk, ami mindig is az alkotó Zander Lehmann egyik fő elképzelése volt az utolsó szezonra. Pár évet ugrottunk előre - talán 4-5 évet-, viszont érdekes volt látni ebben a Trump utáni világban milyen izgalmas technikai vívmányok váltották fel a jól megismert jelenünk. Kezdetnek például ott van az önvezető autó, vagy Ova, az intelligens házi asszisztens, aki mindent tud a "gazdájáról". Bizonyos értelemben kicsit félelmetes volt látni, hogy bár tényleg ilyen közel vagyunk ahhoz, hogy mindez valósággá válhasson, mégis sokkoló, hogy mennyire támaszkodunk a technikára. Valahol viszont mindez eltörpült az utolsó SuperBowl emlegetése mellett. Ugyanis a sport és az NFL hatalmas változásokon megy keresztül. Abszurditás, vagy éles látás?
 
Végig azt vizsgálta, hogy eljött-e az idő a karakterek számára, hogy változzanak. Erre nehéz egyértelműen válaszolni, miközben a válaszok elég egyértelműek. Val, a sikeres terapeuta úgy dönt, hogy a saját feltételei szerint szeretné elcseszni az életét, és csapot-papot hátrahagyva elhatározza, hogy ott hagyja a praxisát, és nyit egy bor üzletet. Mindenféle tapasztalat nélkül veti bele magát a dolgokba, mert annyira szereti a bort. Majd Laura -akiből időközben chef lett, vagyis szeretne lenni- összehozza az éttermének a tulajdonosával, aki segít neki elindulni, miközben alaposan rányomja a bélyegét. Kialakul köztük egy érdekes kapcsolat, amit kivételesen nem Val szúr el. Viszont tanul belőle.
 
Kettejük közül sokszor Alex érződik a felelőtlenebbnek, mégis ő az, aki egy normálisabb pontra jut el az életében. Persze még mindig a boldogságot, és a szerelmet hajkurássza. És ez nagyon tetszett. Soha egy percre sem adta fel, nem számít milyen közel is került hozzá az évek során. A harmadik évad azzal a fordulattal ért véget, hogy alkalmi air bnb lakóját felkoppintotta, most pedig azt látjuk, ahogy együtt, de mégis külön nevelik a lányukat. Rae és Alex egy nem monogán kapcsolatban élnek, de mégis kötődnek egymáshoz. Egészen addig a pontig, amíg Alex rá nem jön, hogy szerelmes Rae-be. És ekkor jön a nagy bumm. A nő mást szeret. Jeff-et, egy vágót, akivel egy kocsmában találkoztak. De Alex nem próbálja meg elcseszni az ő kapcsolatukat, mint ahogy tette volna korábban. Csak reménykedik. És ez sebezhetővé teszi.
Laura felnőtt. Nincs mese, ez van. Érett lett, nem annyira forró fejű, és megtanulta nem elüldözni az embereket magától. Sokkal kiegyensúlyozottabbnak tűnt, még azután is, hogy Tathiana arra kérte, hogy lassítsanak. Mert igen, neki egy működőképes kapcsolata van. Vagyis csak volt egy pár percig. Aztán több mindent kipróbált. Ott hagyta az éttermét, és egy appnak kezdett el videókat csinálni. Ő lett a "Törött szívű chef", aki főzés közben az exét szapulta. Összejött a producerével, de miután rájött, hogy az nem fogja engedni neki, hogy megújuljon azt is ott hagyta. Ismét munkanélküli lett, és magányos, mégsem kergette magát depresszióba.
Amióta elkezdték azóta szorítottam Leonnak és Leiának. Ők valahogy ebben az elcseszett világban a tökéletes párkapcsolatnak tűntek. Mindig is Leon volt a legfelnőttebb ebben a sorozatban, míg Leia a legkevésbé tűnt annak, valahogy viszont tökéletes egyensúlyra hangolódtak. Viszont talán túl tökéletes is lett a dolog. És akkor jött a probléma. Valami, aminek nem is számítottak az érkeztére. Leia terhes lett, aztán kiderült, hogy mégsem, amitől ő megkönnyebbült, de Leon szeretett volna gyereket. Ez pedig rányomta a bélyegét. Látni, ahogy ez a két tökéletesen összeillő ember elsodródik egymástól szívfacsaró volt. Hiába próbáltak megoldást találni a problémára, egyszerűen nem ment. Hiába szerették egymást jobban mindennél, ez egy olyan dolog, amivel nem tudtak megbirkózni. Fájdalmas történetszál volt. De sosem vette el teljesen a hitet a nézőtől, és a remény bizony csodálatos pillanatokhoz vezetett. Szinte már majdnem visszaadta a hitem a szerelemben.
 
Nagyon a szívemen viseltem ezeknek a karakterek a sorsát. Már csak azért is, mert mindegyikükben találtam valamit, amivel tudtam azonosulni. Alex vágyódása a szerelem/boldogság megtalálására mindig is lenyűgözött. Laura útkeresései és kétségbeesett lépései sokban emlékeztetnek a jelenlegi helyzetemre. Leon vágyódása a családra egy külön kérdéskör. De talán idén leginkább Val volt az, akivel azonosulni tudtam. Hasonló változásokon megyünk keresztül mindketten, és nagyjából hasonló kiindulópontból jutottunk el arra a következtetésre, hogy a nagy változáshoz bele kell vetni magunkat a magas sziklaperemről a mély óceánba. De ez csak az első lépés. Mert nekem is akkora változásra van szükségem, mint Alexnek. Drasztikusra, ami egy másmilyen élet felé tudna terelni. Egy semmiből jövő fordulat kell, ami mindent megváltoztat. Ami alapjaiban rázza fel a hétköznapokat. Valami, amit te irányítasz, de mégsem tudod hova fog vezetni.
 
Az Alkalmi több volt, mint alkalmi szórakozás. Amolya terápia volt a számomra. Úgy érzem több lettem ezek a figurák által, hogy az elmúlt pár évben, néhány órára egymás életének a részesevéi váltunk. Bebizonyította, hogy a diszfunkcionalitás igenis kezelhető -egy bizonyos szintig-, és a boldog befejezést újra lehet értelmezni. Izgalmas belegondolni, honnan jutottunk el hova, és jó volt látni, hogy még a legelcseszettebbek is képesek a változásra. Nagyon fog hiányozni ez a sorozat. De örülök, hogy még azelőtt vége lett, hogy elindult volna a lejtőn. Ez így volt kerek.
 

 



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék