Főoldal

















iZombie - Renegát önfeláldozás

Párját ritkító a történetmesélése. Az a fajta elegancia, amivel egyensúlyozik az epizódikusság, és az átívelő történetszálak között egyszerűen hátborzongató. Nincs még egy olyan sorozat, ami ennyit fejlődött volna az évek során, mindezt úgy, hogy megőrizze eredeti esszenciáját. Az iZombie titka továbbra is a benne található kapcsolatokban keresendő, valamint karaktereinek a sokszínűségében, és az írók humorában rejlik. Egyszerűen ordít róla, hogy mennyire élvezik készíteni ezt a sorozatot az alkotók. Emiatt pedig a néző számára is kiemelkedő élménnyé tud válni.



Az iZombie harmadik évada őrzi meg napjaink Legjobb sorozata címét. Ami egy egyszerű szórakoztató - és egyben az egyetlen zombi romcomnak - indult, sorra feszegeti a saját határait, és szárnyalja túl mindenki elvárásait. Míg az előző évad egy sokkal kisebb szinten volt feszültséggel teli, addig ez a szezon egészen nagy volumenu történeteket igyekezett elmesélni. A lezárás itt sem volt igazi, sokkal inkább tovább lökte a történetet abba a mederbe, amelybe haladnunk kell a végjáték felé. És ez így helyes, mert úgy érzem maradtak még ledöntetlen falak a sorozat lehetőségei előtt.

A negyedik évad már az új világrend jegyében játszódott, ahol fallal vették körül Új-Seattle városát. A történet két szálon pörgött. Egy felől láthattuk ahogy Chase Graves sziklaszilárd fegyelmet igyekszik megteremteni, és példát statuálni, ha épp arra van szükség, miközben Major keresi a kegyeit, és válik a legfontosabb emberévé. Akit még mindig a hite tud befolyásolni, és formálni kedve szerint. Szerencséjére azonban sosem képes elfelejteni ki is ő valójában. Ám bármennyire is félelmetesnek ígérkezett ez a történetszál, a valódi értékek továbbra is Liv kalandjaiban jelentek meg. Ő ugyanis szembe szállt a törvénnyel, és helyi hőssé vált. Végig a határmezsgyén harcolt, örömöt okozott másoknak, és karcolt, ha épp arra volt szükség.
 
Ha meg kéne neveznem az egyetlen dolgot, amiért Liv Moore-t én napjaink legjobb női karakterének tartom, akkor az mindenképpen az önfeláldozás volna. Azok az áldozatok, amiket ő meghozott a nagyobb jó érdekében tökéletesen megmutatják milyen nagyívű is a történet. Már a szezon felénél megmutatkozott, viszont a véghajrában tett rá egy lapáttal erre a tulajdonságára. Amikor mondták, hogy fel kell adnia magát, különben kivégzik az egyik emberét, és ő megígérte, hogy nem fogja megtenni mindenki tudta, hogy ez egy olyan ígéret, amit Liv nem lesz képes betartani. Vagy amikor az utolsó pillanatban meghozta a legnagyobb áldozatot, amit egy zombi csak meghozhat. Ezen döntésével beírta magát minden idők legjobb karaktereinek sorában. Követendő példa a karakter, hiszen rendkívül okos, helyén van a szíve, és ami idén a legfontosabb tulajdonsága volt, végtelenül bátor.
Kapcsolatok. Ez volt, és lesz is mindig az iZombie kulcs eleme. A játékos, aki dinamikát, egyensúlyt, és erőt biztosít ahhoz, hogy a történet a megfelelő mederben folyhasson tovább. Nem volt ez másképp idén sem. Míg Liv és Major látszólag távolabb kerültek egymástól, addig a Liv-Clive-Ravi trió tovább dominálta a szezont, új játékosokkal kiegészülve itt-ott. A közös jeleneteikben rejlő humor egy kiaknázhatatlan, az idők végezetéig elég anyaggal szolgálni tudó lehetőségek tárházának tűnik. Egyszerűen megunhatatlanok együtt. Sőt, talán a sorozat akkor működik a legjobban, amikor ők vannak egy jelenetben. Noha azért szeretném leszögezni, hogy kapcsolatok terén nálam idén a prímet Ravi és Isobel (Izabela Vidovic - About a Boy) barátsága vitte. Az egyszerűen mennyei volt. Ahogy Ravi aggódott érte, mikor elment a Zombie High-os sráccal randizni, és ahogy szívatta szegény lány egyszerűen felemelő kötődés volt.
 
Karakterek szintjén két gyengesége volt ennek a szezonnak. Peytonnal sajnos nagyon nem tudtak mit kezdeni idén. Ez kiábrándító, mert egészen biztos vagyok abban, hogy valahogy jobban is be tudna illeszkedni a történetbe, mint Liv legjobb barátnője, és Ravi csaja. Sokkal üdítőbb látvány a lány, és sokkal vagányabb is ennél. A másik pedig Babaneux szerelmi élete. Katasztrofális volt, ahogy ingázott, és ahogy vergődött. A néző persze végig drukkolt neki, de azért ez egy olyan szál, ami nélkül nyugodtan meglettünk volna. Feleslegesen vitte az időt, de legalább Clive minden egyéb téren kifejezetten oda tette magát.
Isobel volt az, aki a legnagyobb hatást gyakorolta rám idén minden karakter közül. A 16 éves lány, akit behoztak Új-Seattle-be, hogy zombivá válhasson, hogy ne keljen meghalnia, de immunis volt a karcolásra egyszerűen megható történetet produkált. A nézőben reményt ébresztett, Ravit pedig közelebb vitte a megoldáshoz. Nem is csak azért volt jelentőségteljes figura, mert jelenlétével végig fekete humort tudott csempészni a sorozatba, hanem azért is, mert végre egy fiatal karakter, akivel jól tudtak bánni alkotók - szemben a legtöbb sorozattal. Megértették a karaktert, a néző pedig ennek köszönhetően tudott azonosulni vele. Az életvidámsága ráragadt a nézőre, és mosolyt csalt az arcára. Nagyon könnyen, és hihetetlenül gyorsan lopta be magát a szívünkbe. Sőt, én megkockáztatom, hogy talán minden idők egyik, ha nem a legjobb mellékszereplő/visszatérő figurájáról van szó ebben a szezonban.
 Ha van az iZombie-nak közönség kedvenc karaktere, akkor az egészen biztosan Don-E lesz. Amit ez a figura művel egész elképesztően hihetetlen. Talán a legkomikusabb karakter, aki valaha a kisképernyőre merészkedett. Megkockáztatom még azt is, hogy kenterbe veri a legtöbb sitcom karaktert is. Miközben a kiszámíthatatlansága Jokeressé teszi, a hűsége Blaine iránt mégis tiszteletreméltóvá. Élvezet nézni, ahogy lubickol a szerepkörben, amit betöt.
Érdekes volt továbbá Blaine apjának története. A kútba száműzött vétkes sztorija, akiből pap lett, és felbőszítette a zombi közösséget, akiket később a halálba vezetett. Minderre az abszurd történetszálra rátett még néhány lapáttal az a tény is, hogy hogyan formálódott idén a kapcsolata a fiával. Ez a két fickó külön-külön is elég félelmetes, de együtt egészen elképesztő erejűek. Persze tökéletesen sikerült neki köszönhetően ábrázolni a vallásos emberek naivitását, és hiszékenységét, ami ilyen kiélezett helyzetekben különösképpen aggasztó. És még így is mártírrá tudott válni.
A humor csak úgy, mint eddig ezúttal is kiemelkedő szerephez jutott. A szezon sorra produkálta a szórakoztatóbbnál szórakoztatóbb epizódokat. Láthattuk Livet vagány Benedettoként, reménytelen romantikusként, musical aggyal, hokijátékosként, szerepjátékozva, rappelni. A szezon mindegyik agya aranyat ér úgy hiszem. Egyszerűen lenyűgöző, ahogy ezek az agyak betöltik epizódikus szerepüket, de ahelyett, hogy időt és teret vennének el a főszáltól, inkább csak hozzáadnak, és más megvilágításba helyeznek dolgokat. Arról nem is beszélve, hogy mennyire tökéletes görbe tükröt tár a néző elé az emberi viselkedésekről.

Napestig tudnám még éltetni az iZombie 4. évadát, mert bőven van mit éltetni benne. Egy félelmetesen összetett, erős, és alkalmadtán sokkolóan brutális szezonon vagyunk túl az utolsó 13 rész előtt. Persze ez egy kicsit másképp volt sokkoló, mint a harmadik évad, viszont csak tovább mélyítette a mitológiát, és egészen érdekes helyzetekbe hozta kedvenc figuráinkat. Miközben az iZombie napjaink legszórakoztatóbb, és legfeelgoodabb sorozata, ennél sokkal több lapul meg a felszín alatt. Megunhatatlan kikapcsolódás!


 





Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék