Főoldal

















Krypton - A Superman történet, amelyre a világnak szüksége van

2011. május 13. óta nincs Superman centrikus sorozat a tévében. Persze az esszenciája valahol tovább él a Supergirlben, de az a sorozat annyi sebből vérzik, hogy időnként kiábrándítóan nehéz átlátni rajta. Amikor bejelentették, hogy újra lesz Superman mitológiája centrikus sorozat, nagyon megörültem. Viszont amikor jött a fekete leves, hogy ez nem Clarkról, hanem az ő nagyapjáról fog szólni a Krypton bolygón, jóval a megszületése előtt egy kicsit megijedtem. David S. Goyer neve számomra egyenlő az aggodalommal. Előre sejteni lehetett, hogy ez a sorozat vagy irgalmatlanul nagyot fog szólni, vagy még a jelenlegi Acélember filmeknél is nagyobb csalódást fog okozni.




Szeretném szeretni, mégis szkeptikusan álltam hozzá az egész Kryptonhoz. A kampánya, és az előzetesei mind kellőképpen felcsigáztak, de nem akartam bedőlni a csillogásnak. Féltem, hogy mi van akkor, ha egyszerűen nem tudom megkedvelni. Mi van akkor, ha nem nekem való? Létezik olyan, hogy én, aki számára Superman a remény szimbóluma, és aki mindig azt kérdezi magától "Vajon mit tenne most Clark Kent?" ne nézzen egy Superman mitológiára épülő, amúgy érdekesnek ígérkező produkciót? Ilyet el se mertem képzelni, és hála az égnek a Krypton egyenlőre még semmilyen szinten sem tartozik a csalódások közé. Tisztességes bevezető órát kaptunk, amiből lejön a lényeg. Ez egy félelmetesen drága produkció, ami próbál valami nagyon nagyot alkotni, de valami mindig megakadályozza a kiteljesedésében. Egyenlőre. Viszont a potenciál ott lapul benne, mint ahogy Seg-El-ben is.
 
A monumentalitása, és a nyers ereje már az első pillanattól lenyűgözött
. Érezni lehetett rajta, hogy ez egészen más lesz, mint a többi DC, vagy akár Superman sorozat. Érettebb, mélyebb, vakmerőbb, mégsem fog elszakadni a szappanoperás elemeitől, melyek Shakespeare óta lenyűgözik a közönséget. Már az indulásával komoly érzelmeket váltott ki a nézőből, amik sok mindent megmagyaráztak a főszereplő karakter jelenbeli viselkedéséről. Mégis benne volt a kíváncsiság eleme, ami számomra mindig is egy fontos eszköze volt a Superman-i történeteknek. Ez hajtotta a karaktert, és ez tette őt izgalmassá a néző számára már az első bunyós jelenetétől.


Noha a Krypton alapötlete nem feltétlenül pozitív, mégis sikerül kijavítania a DCEU nagyvásznon elkövetett hibáit. Egy sokkal optimistább, mi több világosabb verzióját mutatja be a "sötét időknek". Sőt, ha ennél is tovább merészkedünk akkor már ennek a bevezető résznek sikerült az, amiben a Gotham bicskája újra és újra belebicsaklik. Egy olyan izgalmas előzmény történetet vázol fel, amelyben az általunk ismert jelennek semmi szerepe, mégis végtelenül izgalmas világot tud elénk tárni, ami a kanapéhoz szegez. Mindezt úgy, hogy cseppet sem építkezik a mindenki által imádott hősre. Már úgy Adam Strangen kívül. És ez így is van rendjén. Míg a moziban sorra elkapkodják a történeteket, és bepánikoltatják a nézőket, addig a kisképernyőkön a DCTV produkciói nagyon jól érzik magukat. Mindegyik sorozatuk alaposan ki van dolgozva, és olyan elemekből építkezik, amely az adott hős világának talán kevésbé ismert oldalát is képes bemutatni. A Krypton folytatja ezt a hagyományt.

Emlékeim szerint viszonylag kevés élőszereplős lehetőségünk volt elmerülni Krypton világában, de ha van valami, ami ennek a produkciónak hatalmas erőssége akkor az mindenképp az, hogy olyan világot tár elénk, amit felszeretnénk fedezni, ahol időt akarunk eltölteni, és ami izgalommal tud eltölteni. A tág univerzum mellé jár egy nagyon is gazdag karakter történet. Nem csak Seg-El figuráját van lehetősége kidolgozni a szériának, hanem mellette a mellékszereplők is dominálnak - erős női karakteekkel, kiváltképp Lyta Zoddal. Izgalmas elmerülni az ő életének rejtelmeiben is, miközben felfedezzük az anyjával, és Seg-El-lel való kapcsolatát. Talán az egyik legizgalmasabb eleme, hogy egyenrangúként tekinti a két karaktert, még ha Superman nagyapja jobban is dominál a képernyőn töltött időt tekintve. A kettő elegye alkotja a Krypton igazi zamatát.
A Krypton a feláldozás, és a győzelem sorozata. Arról szól, hogy vezette az El ház a forradalmat a zsarnokság ellen. Ez nem a kihalásuk története, hanem az életük dicsőítéséé. Ezt ígéri Seg-El a nyitó narrációjában, és ehhez is tartja magát az epizód 40 perce alatt végig. A történet Kandor városában veszi fel a fonalat, nagyjából 200 évvel Kal-El megszületése előtt. Seg-El nagyapját árulással vádolják meg, és az ő tárgyalásának a bemutatásával indul a széria. Ugyanis ezen a napon látta Seg-El egy új, félelmetes erő felemelkedését. Val-El nem volt hajlandó hűséget tanúsítani az uralkodónak, Rao hangjának. Továbbra is azt állította, hogy nincsenek egyedül az univerzumban, ezért őt kivégezték, családját pedig kegyvesztetté kovácsolták.
14 évvel később, amikor először találkozunk Seg-El-lel, ő épp egy kocsmában keveredik csetepatéba, hogy egy trükknek köszönhetően jusson pénzhez. Látjuk mennyire vagány, elszánt, és leleményes, miközben a humora is megnyilvánul a sármőrnek. Helyén van a szíve, amikor egy csövest véd meg a katonáktól, még akkor is, ha ezáltal saját magát keveri bajba. Tökéletes hős típus, anélkül, hogy valóban az volna, hiszen azért a felelőtlenség is valamilyen szinten megnyilvánul benne.

Adam Strange alakja is a jelen egy korai szakaszában belép a történetbe, igaz eleinte csak megfigyelőként a háttérből. Keresi a tökéletes pillanatot, amikor bemutatkozhat Seg-El-nek, hogy elmondja miért is jött vissza a jövőből. Ahogy bánnak a karakterrel, és a félelem az arcán hihetetlenül kedvelhetővé varázsolja a figurát. Egy kristályt ad át Seg-nek, amely az eredeti Erődbe vezeti a 23 esztendős fiút.
Lyta és Alura Zod kapcsolata is figyelemre méltó pontja a sorozatnak. Érdekes megközelítését választották ennek bemutatásának. Rögtön az első jelenetükben a Kentaurok kiképzésén látjuk megküzdeni őket, ahol az anya abszolút nem bánik kegyesen saját vérével. Arra okítja diákjait, hogy sose kérjenek kegyelmet, és sose adjanak.

Seg története akkor kezd el bonyolódni, mikor elviszi a gyógyszerét az apjának, aki a helyi igazságszolgáltatás épületében dolgozik, és megvédi az ott tartózkodókat egy bombától. Ekkor a családját kegyvesztetté tevő Vex felajánlja, hogy elveheti ifjabbik lányát, Nyssa-Vex-et, és csatlakozhat a tudományos tanácshoz. Viszont csak ő, a családja nélkül.

Mindezzel persze csak a felszínt kapargattam, és kedvcsinálóként dobálgattam a morzsákat, hogy mennyire összetett sorozattal is állunk szemben. Minden téren réteges felépítésű, amin egyszerűen lehetetlen unalmas pontot találni. Seg-El figurája nagyon könnyen lopja be magát a szívünkbe, akinek a történet előrehaladtával egyre inkább szorítunk. Hétköznapi ravasz legényből apránként kristályosodik ki előtte az út a hőssé válás felé, de ahogy Adam Strange mondta, nem az a kérdés, hogy képes lesz-e azzá válni, hanem hogy megpróbál-e. Egy legenda felemelkedését hintették el nekünk ebben a 42 percben, és mindezt olyan jó ízűen tették, hogy utána csak többet kívánunk ebből a sorozatból.

Aprólékosan igyekeztek bemutatni nekünk a világot, bevezetni társadalmának működésébe, megérteni a technológiájukat, és az élet körülményeiket. Elképesztő, hogy mennyire ügyesen bántak az információkkal, és hogy a világ építése, és tágítása mellett még arra is volt idejük, hogy réteges karaktereket mutassanak be. Az ilyen pilotok szörnyen ritkák. Általában vagy az egyik, vagy a másik az, ami össze szokott jönni az alkotóknak, de a kettő együtt szinte soha. Talán az egyik legizgalmasabb momentum a számomra az volt, amikor először léptünk be a Magány erődjébe, és ahogy láttuk megelevenedni ezt a titkos világot. Remélem több időt szánnak majd a szezon során ennek a témának a tágítására. Viszont, ha csúcspontot kellene kiemelnem, akkor mindenképpen az utolsó jelenetet említeném, azokkal a klasszikus John Williams világát idéző dallamokkal. Egyszerűen hátborzongató volt.
 A legidegesítőbb, és egyetlen igazi negatívuma a sorozatnak a letagadhatatlanul britt akcentus, amivel Seg-El igyekszik érzékeltetni a felsőbbrendűségüket. Nekem teljesen illúzióromboló ez a hatás, hiszen azért még is csak Amerika jövendő legnagyobb hősének felmenőiről szól a széria. Viszont az mindenképpen bíztató, hogy egyenlőre ennyi negatívumban meg is áll a sorozat.
 

A Krypton halál pontosan az a Superman történet, amelyre most nekem hatalmas szükségem van. Feltölt energiával, inspirál, és az csak hab a tortán, hogy ez Seg-El felemelkedésének története. Hogy az első bicegéseitől kísérhetjük őt el a hőssé válás rögön útján. Izgalmas utazás lesz, ami rengeteg karakter fejlődési momentumot vetít előre. Ezek pedig végképp a gyengéim. Úgy érzem Braniac hátborzongató ábrázolásával, a közelgő veszély elhintésével, és a jelenben dúló érzelmi viharok közepette a Krypton kipipált minden négyzetet ami ahhoz kell, hogy legendás produkcióvá válhasson. Egyszerűen elképesztően izgalmas, és lenyűgöző az, amit eddig elénk tárt. És a stáb ígérete szerint még nem láttunk semmi.


 


Adam Strange Luthorello cigit szív.

 



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék