Főoldal

















iZombie - Magyarul is zombulhat a poénáradat

Sokáig tartott, de csak megérkezett végre Magyarországra is Rob Thomas legújabb istenkirálysága, a távolról sem a zombi műfajt parodizálni kívánó, mégis roppant könnyed hangvételű iZombie. Mely legyünk őszinték a legkevésbé sem a tipikus produkció, ami eszedbe jut a zombi szó hallatán. Roppant mód vicces, és már az elejétől fogva lenyűgözően szórakoztató. Pokolian jól megírt karakterek, akik rengeteget változnak az első pár évad során, és még a legjelentéktelenebb elem is képes lehet visszaköszönni a későbbiekben. Lenyűgözően szövevényes története pedig garantáltan mindenkit a kanapéhoz fog szögezni. A sorozat ráadásul a bevezető epizódja óta többet fejlődött (a helyes irányba), mint bármelyik másik széria tíz év alatt se.




Liv Moore egy eltökélt személy, aki rosszkor volt a rossz helyen, és ennek most issza meg a levét. Túl jól sikerült egy parti, amely minden résztvevője elpatkolt, azonban Liv új életre lel a halálban. Zombiként tér vissza, feladja ígéretesnek tűnő orvosi jövőjét, és a helyi hullaházban kezd el dolgozni, hogy gyilkolászás nélkül jusson agyakhoz. Az agyzaba egyetlen hátulütője, hogy felveszi az agyhoz tartozó személy személyiségét, és néhány emlék bevillanásával segíti a rendőrök munkáját egy-egy ügy kapcsán.

Elsőre lehet tipikus procedurál sorozatnak tűnik, ám nem szabad hagyni, hogy a felszín megtévesszen bárkit is. Az iZombie azon sorozatok közé tartozik az elmúlt pár évből, mely a legközelebb került hozzám. Első sorban a második évadban beállt fejlődésének köszönhetően, mely félelmetesen sok rétűvé varázsolta a szériát. A kapcsolatrendszere imádnivaló, és ravasz mód felépített, karakterei pedig egy szempillantás alatt lopják be magukat a néző szívébe. Izgatottan várom hétről-hétre (akár az újranézések során is), hogy vajon milyen személyiség bőrébe bújik bele Liv, hisz Rose McIver minden héten meg tudja csillogtatni színészi képességeit.
Pesti Zsuzsanna szinkronja első hallásra nagyon rémísztőnek érződött, és ez az érzés később se igen hagyott nyugodni, bár ahogy haladtunk előre egyre inkább kezdett megszokhatóvá válni. Fájlalom, hogy nem lett kiemelkedő, vagy emlékezetes a szereposztás, de figyelembe véve, hogy lényegében feltörekvő fiatalok játszák a sorozat főszerepeit, így nem is csodálom. Annak viszont nagyon örültem, hogy Rose McIver nem egy elcsépelt hangot kapott, és Tamási Nikolett-et is nagyon kedvelem, viszont ez most mégsem az a páros, amit szeretném, ha állandósulna a jövőre nézve. Niki remek munkát végez Liv szerepében. Ha kell bájos, ha kell elszánt, viszont az biztos, hogy ez a szerep rengeteg óriási kihívás elé fogja állítani őt a jövőben, így majd az idő dönti el, hogy mennyire neki való ez a szerep. Akadnak pillanatok, amikor fiatal naívság hatja át a játékát, máskor viszont nagyon is talpraesetten követi le McIver alakítását. Nehéz eldönteni, hogy mennyire illik is hozzá, mert időnként az a benyomásom, hogy pazar, máskor viszont kicsit lelóg, vagy épp csak a hangszine miatt kissé fiatalabbnak érződik, mint a karakter. Viszont a lényeg, hogy egy rossz szavunk se lehet a játékára, és remekül hozza amit hoznia kell. Ettől függetlenül egy kicsit lágynak érzem a szerepre, ami nem feltétlen hátrány, csak furcsa.
A következő állandó karakter, akivel találkozunk a Tuti gimiből ismert Robert Buckley. Az a helyzet, hogy Dányi Krisztián remek munkát végzett vele az ifjúsági sorozatban, de talán Szabó Máté az egyértelműbb hang Buckley sármja számára. Máté pedig hozza azt, amit mindig. Ebből kifolyólag pedig igazán élvezetessé teszi az egyenlőre még elég papírmasé karaktert. Őt követte Aly Michalka, akit szintén ismerhet a hazai közönség többek között a Vadmacskák című rövid életű CW sorozatból (melynek producere egyébként Tom Welling volt). Ott Mezei Kitty, itt Roatis Andi szólaltatja meg a színésznőt. Ugyancsak egy minőségi "csere" keretében. Andi tökéletesen idomul Michalka meleg tekintetéhez, és érett, felnőtt játékához. Sőt, jobban is sikerült megkedvelnem az első pillanattól, mint az amúgy is remek eredeti hangjával. Már az első jelenetében egyszerre tud harcias, törődő, és érzelmes is lenni, ezzel pedig lefekteti a karakter alapjait a nézők számára.
Óriási kérdőjel volt számomra a közönségkedvenc Ravi figurájának magyarhangja, akin rengeteg minden múlik. Kisfalusi Lehel mély hangú színész, de megközelítőleg sem olyan kedves hangú, mint mondjuk Rahul Kohli eredetije. Bár itt is értékelem, hogy nem egy elcsépelt hangot kapott, ez a páros bizony instant elsüllyedt. És mindez már azelőtt megtörtént, hogy eljutottunk volna addig a részig, amikor a figurája rájött volna arra, hogy Liv valójában zombi. A túlbúzgó társ szerepe nem feltétlen neki való, bár az tény, hogy gyorsan, és lelkesen beszél. Viszont hiányzik belőle az a kedves megértés, ami oly jellenző Ravire. És még a színészéhez sem passzol.
 
Az Utópium azt csinálja az ember agyával, mint az ember a rántott csirkével. Elég kiábrándító. Akárcsak kedvenc főgonoszunk, Blaine hangja. Horváth Illés nem a legmegfelelőbb választás a számtalan szerepben látott David Anders hangjának. Leginkább azért, mert Illés ugyan hozza a vagányságot, viszont (még) nem érzett rá a visszafogott eleganciára, ami árad a karakteréből. Persze az első részben nem is volt lehetősége bizonyítani, viszont a második epizódba történt bepillantásomat követően van egy olyan érzésem, hogy idővel rá fog jönni a karaktere nyitjára, és onnantól kezdve az egyetlen problémánk vele az lehet, hogy lelóg a színészéről.
Ám a legnagyobb baklövése az iZombie szinkronjának Maday Gábor. Imádom Maday hangját, és általában pontosan ilyen szerepekben szokott parádézni, de ez itt egy olyan komikus szerep, amelyben komolynak kell tűnnie. Ő pedig hozza a komoly macsót, némi vagánysággal átitatva már az első felbukkanásától. Ám a legfőbb probléma vele, hogy sokkal idősebb Clive-hoz, mint amennyinek a karakter kinéz.
 
Johnny Frost több epizódban is fel fog bukkanni majd, de a szinkronrendező mégis úgy döntött, hogy egy random hangnak adja Rob Thomas őscimboráját, Daran Norris-t. Ez óriási szívfájdalmam, hiszen Frost egy iszonyatosan imádnivaló karakter, akin szakadni kell, viszont magyarul valahogy nincs meg bennem ez az inger, pedig Norris parádézik. Ezek után pedig kicsit aggódok, hogy vajon kik fogják megszólaltatni a Veronica Marsos vendégszereplőket. Persze nem attól félek, hogy random hangok, hanem hogy ha mégis csak a sorozatbeli hangjaik térnének vissza. Talán az egy sokkal rosszabb eset lenne, de persze itt ilyesmitől aligha kell majd tartanunk.
 
 

Az iZombie szinkronja egy erős szokható kategóriás megoldás lett, néhány remek húzással, pár majdnemmel, és egy-két óriási baklövéssel társítva. Tamási Nikolettnek kell majd a hátán cipelnie ezt a gárdát, de úgy érzem idővel nagyon rá fog érezni, és remek Livként fog beivódni az emlékezetünkbe. Csak egy kis időt kell adni a színészeknek, hogy jobban ráérezzenek a szerepeikre, és utána az egyetlen probléma az lesz, hogy ki lóg le a színészéről. Tessék nézni az iZombie-t, mert istenkirályságoscsászárcsemege.


 

 



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék