Főoldal

















Honfoglaló - A múlt játéka, a jövő műsora

Gyerekkorom kedvenc online játéka volt a Honfoglaló. Imádtam, de sosem voltam a rabja, és mivel nem vagyok játékos, így nem is vittem túlzásba anno a dolgot. Viszont sokkal jobban rettegtem attól milyen is lesz, amikor a Duna egy vetélkedő műsorrá "alacsonyítja" a játékot, hiszen bármennyire is tökéletes alapanyagnak tartottam, legalább annyira közel áll hozzám, és nem akartam, hogy elbukjon. Túl az első játékhéten azonban már kialakult bennünk egy kép arról, milyen műveltségi vetélkedővel is van dolgunk.




Imádom. Televíziós műsort még nem vártam ennyire az utóbbi tíz évben, mint a Honfoglalót. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy nem is nézek magyar műsorokat, és bár elismerem és értékelem a Magyarország, szeretlek! és a Maradj talpon! minőségi sikereit, egyik sem volt képes ennyire magával ragadni. Persze van ebben némi nosztalgia érzés is, amit valamilyen szinten kiüt az a tény, hogy ezúttal nem én vagyok a játékos, de mint műsor igen is lehet nagyon szórakoztató, vagy tanulságos. De valahogy mégsem lett az. Legalábbis nem minden adásában.
A legszórakoztatóbb adás az első héten határozottan a Náray Erika - Szulák Andrea - Karafiáth Orsolya kombó volt, ahol volt akit utálhattunk (Karafiáth), akit imádhattunk kilátástalan helyzete miatt (Náray), és akinek szoríthattunk vakmerősége miatt (Szulák). Ez az adás minden téren a legerősebb volt, így ezt ajánlanám bepróbálásra. A csütörtöki adás is hasonlóan pazarra sikeredett, ott a kék birodalom és a piros birodalom küzdött meg egymással az ország sorsáért, miközben mindenki előkészítette a terepet a zöldek térhódítására, és Csőre Gábor hibái miatt, a színész szinte az egész ország ostromából kimaradt. A végkifejlete talán ennek a műsornak sikeredett a legizgalmasabbra egy banálisan egyszerű kérdéssel.
 
A játék menete nagyon egyszerű. Első körben egy tippelős kérdésre kell helyesen -vagy legalábbis jobban, és gyorsabban- válaszolni, mely után kiválaszthatják a játékosok a várukat. Ezután megkezdődik a terület foglalásos kör, ami kicsit lassú, viszont a vége felé egyre izgalmasabb. Miután mindenki megszerezte a megyéit, kezdetét veszi a négy körös csata. Az első két körben csak szomszédos megyéket lehet támadni, majd utána már szomszédos várat is, a végső összecsapás során pedig már bárki támadhat bármit. A játékosoknak van három segítségük is - idő megfelezés, témakör választás, rögtön tippelős kérdés-, no meg egy bombájuk, amellyel folytathatnak egy sikertelen támadást. Ez azonban 400 pontjukba kerül, ám az ismert emberek vakmerően éltek ezekkel a lehetőségekkel.
Sok vártámadás volt az első öt adás során, ami persze izgalmas, és bátorságról tesz tanúbizonyságot, számomra mégis kissé kiábrándító volt, hogy pontok helyett inkább másokat akarnak elpusztítani. Persze így a legtutibb a győzelem. Még ha így a dobogó tetejéről le is csúsznak, és ezáltal nem pontjaik százszorosát adják az általuk támogatott alapítványnak. A díszlet tetszik, viszont a mögöttük elterülő csapat színű fényes mezők már kevésbé. Részben illúzió romboló, részben pedig kiábrándító a háttérben elterülő jobbágy sor felett.
 
A Honfoglaló egyik legjobb pontja - túl a játék zsenialitásán, ami a játékosok vakmerőségén múlik-, határozottan Szente Vajk, aki az elmúlt évek során már számtalanszor bizonyította rátermettségét a műsorvezetésre. Szórakoztató, és üde házigazda, aki időnként hajlamos arra is, hogy rávegye a játékosaikat olyasmikre, amiket ők eredetileg nem feltétlenül szerettek volna megtenni. Ösztönző, és bátor műsorvezető, tökéletes ehhez a műsorhoz. Halál pontosan megvan benne mindaz, ami egy jó magyar vezérhez dukál, éppen ezért a műsor legnagyobb erénye az ő jelenléte. A Honfoglaló a vakmerők játéka, ahol néha a tippelési szerencsét többre értékelik, mint a valódi tudást, de hát éppen ez a szépsége.
 


Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék