Főoldal

















PSYCH - Dilis detektívek - A Film

Évek óta nem voltam annyira izgatott egyetlen film miatt sem, mint most a Psych - Dilis detektívek mozi miatt. Nagyon vártam Steve Franks legendás karaktereinek visszatérést, akiktől alig 3 éve vettünk fájdalmas búcsút, 121 epizódot követően. A visszatérés pedig pontosan olyanra sikeredett, mint amilyenre szerettem volna, és amire a rajongók nagyon vágytak. Egy remek, szórakoztató sorozatból mindig nehéz hasonló színvonalú mozifilmet rittyenteni, ám a Psych - A film nem csak, hogy átugrotta a lécet, de egészen új szintekre is emelte a jövőbeli elvárásainkat. Könnyedén az utóbbi évek legszórakoztatóbb komédiájával van dolgunk, amelynek egyetlen negatívuma, hogy film, és ebből kifolyólag a játékideje nem elég hosszú. Remélem ez egy új éra kezdete.



Mintha sosem hagyták volna el a képernyőink hőseink. A dinamika, mely a kezdetektől fogva oly népszerűvé tette a Psychot Shawn, és Gus között inkább csak tovább fejlődött azóta, amióta utoljára láttuk őket. Még mindig ez a motorja a közös kalandjaiknak, és éppen ez az a kapcsolat, amely oly könnyedé teszi az egész mozit. Nem számít milyen szorult helyzetbe is kerülnek hőseink, ők ketten mindent képesek elviccelni, és ennek köszönhetően az egész atmoszféra, és Psych életérzés feldobja a nézőt. Ez a másfél órás történet pedig pontosan ennek a megunhatatlan dinamikának köszönhetően tud az első pillanattól végig sziporkázni. Mintha nem is lenne megállás, és a 40 percesről másfél órásra váltott formátum meg sem érzi a tágított játékidőt. Egyszerűen hozzásimul a dolgokhoz, és olyan szinten képes mosolyt csalni a néző arcára, hogy az végig azt kívánja bár sose érne véget a mozi.
A legfontosabb különbség a sorozat és a film között, hogy az utolsó epizódban Shawn és Juliette San Francisco-ba költöztek, így a történet itt veszi fel a fonalat, és itt is játszódik. Az új helyszín pedig tökéletesen illeszkedik bele a történetbe, és mintha igazából jelentősége se lenne, hogy már nem Santa Barbarában vagyunk. Az új iroda nagyon sokban hasonlít egy Szörnyecskék kaliberű helyre, mely a kínai negyed kellős közepén található. Gusnak rendes állása van, míg Shawn folyamat hajszolja az ügyeket, és rántja magával cimboráját a kalamajkákba. Tény, hogy a cég távolról sem megy olyan fényesen, mint tette ezt korábban, azért a fiúk mégis rendületlenül igyekeznek átbohóckodni magukat az újabb gyilkossági ügyön, melynek áldozata nem más, mint Juliette társa. Ennél többet viszont nem szeretnék elárulni a történetről - azt leszámítva, hogy Zach Levi tökéletes ellenségnek bizonyul ezzel a rémisztően bizarr, szőke hajjal-, hiszen minél kevesebbet tudunk magáról az ügyről, annál jobban tudjuk élvezni a kalandot. No nem mintha az ügyek valaha is nagyon sokat számítottak volna a számomra a sorozatban.
 
Fontos leszögezni, hogy a Psych - A film egy szerelmes levél a rajongókhoz, és nagyon sokszor eszembe juttatta a Veronica Mars filmet. Rengeteg régi ismerős bukkant fel, akadtak új emberek, visszatérő poénok, melyek elkísértek bennünket a játékidő egésze alatt. Hiába járta át az egész mozit a karácsony szelleme, részben a Kaliforniai miliő, részben pedig a "nem számít mikor játszódik a történet" elem miatt egyáltalán nem érződött karácsonyi kikapcsolódásnak, viszont amikor megjelentek az erre utaló elemek, a film egy nagyon kellemes, extra réteggel lett felruházva. Az, hogy ez egy karácsonyi mozi csak hozzáadott a történethez, nem pedig elvett belőle, ami mindig is a legnagyobb félelmem volt ezzel a mozival kapcsolatban. Szerencsére azonban Steve Franks, és James Roday forgatókönyve egy pillanatig se ült le, vagy vált túl érzékennyé. Azokra a dolgokra fókuszált, amiben a Psych mindig is a legjobb volt. A humorra, a popkultúrára, és a karakterek között lévő kapcsolatokra. Az, hogy az ügy személyes volt - akárcsak a Veronica Mars film esetében-, pedig megint csak mélyebbé varázsolta a mozit, ami meglepő mód nagyon jól állt neki.
A néző az első pillanattól kezdve remekül fog szórakozni ezen a mozin, hiszen már a nyitó képsorok is nem csak, hogy felidézik miért is olyan könnyű beleszeretni a Psych világába, de egyben remek fricskát állítanak a Marvel főcímének. Amikor pedig meglátjuk Shawn-t, abban az oroszlános extravaganzájában a néző könnyező nevetőgörcsben fog kitörni. Ez is volt az alkotók célja, hiszen bár ez egy tévéfilm, de simán képes leverni bármelyik komédiát napjainkból. Akár az ilyen apró kis humormorzsákkal is. Anélkül, hogy túlzásba esne, vagy a ló túloldalán kötne ki. Visszafogottan építkezik, van a történetének eleje, közepe, vége, és közte pedig rengeteg visszatérő humor, amely minden egyes alkalommal képes feldobni a közönséget. A film humora semmiben sem tér el attól, amit a sorozatban megkedveltünk, csupán többet kapunk belőle.
Több szálon fut a cselekmény, hogyha az egyiknek szüksége van egy kis szünetre, akkor egy másik vegye át a szerepét, és képes legyen tovább szórakoztatni a nézőt. Vagy épp elgondolkodtatni, ha arról van szó. Akadnak a visszatérő gengszterek, akik Shawnra pályáznak, ott van a kapitány lányának kalamajkája, és a személyes hangvételű főügy. Emellett kapunk még egy "kísértetházas" poénáradatot, lájtos üldözési jeleneteket, emberrablásos elemeket, és egy tisztességesen felépített, mégis nagyon bizarr románcot. Aztán egy órát követően felbukkan Shawn apja is, és beindul az újabb réteg, mely felfrissíti az addig amúgy is remekül muzsikáló mozit. Ekkor pedig beindul a régi ismerős termelés, és az egész tényleg úgy érződik, mintha múlt héten találkoztunk volna utoljára a Psych-kal. Ez a fajta életérzés az, amelyet szörnyen nehéz megragadni, a Psych - A film-nek viszont mintha meg sem kottyant volna. Egészen figyelemreméltó teljesítményt nyújt, hiszen nem csak hogy képes 88 percen keresztül arra, hogy elszórakoztassa a közönséget, de erre még rá is tesz egy lapáttal azzal, hogy végig leköti a néző figyelmét, akinek még véletlenül se fordul meg a fejében, hogy a telefonjáért, vagy a tabletjéért nyúljon közben.
 
Van még valami, ami szörnyen különlegessé, ha nem az év legjobb komédiájává avanzsálja a Psych filmet. Ez pedig nem más, minthogy látjuk a színészeken mennyire élvezik, amit csinálnak. Ordít róluk, hogy imádnak együtt lenni, a dinamika nem megjátszott, és szörnyen élvezik forgatni ezt a filmet. Emiatt sajnálom, hogy ez csak egy film, ahelyett, hogy új sorozat lenne. Dulé Hill, és James Roday, akárcsak a karaktereik, ők is imádnak együtt dolgozni, és mindenféle folyosón szaladni együtt. A Shawn és Julie között lévő romantikus szál minden ízében édes pillanatokat okoz, arról nem is beszélve, hogy mennyire jó látni, hogy a történet valamilyen szinten Maggie Lawson karaktere körül forog, aki minden jelenetében elképesztően imádnivaló. Kurt Fuller felbukkanása csont nélkül képes nevetőgörcsöt kiváltani a közönségből, elvégre ő tökéletesen illik ebbe a bolondos világba, ami a Psych-ot oly tökéletesen jellemzi. Kirsten Nelson, és Corbin Bernsen tökéletesen végzik el a dolgukat, mint támogató karakterek, és a film egyetlen igazi negatívuma Timoty Omundson egyetlen röpke felbukkanása, mely túl jó volt ahhoz, hogy a néző beérje ennyivel. Remélhetőleg a folytatásra a színész felépül, és többet kaphatunk majd belőle. A többi cameoról pedig ne is beszéljünk. Egyszerűen frenetikus felhozatal volt, a létező legjobb komikus szituációkkal.
Steve Franks nem babrálta meg a Psych formuláját, és megőrizte azokat az elemeket, amelyek a Dilis detektíveket Dilis detektívekké tették. Elvégre miért is kellene hozzányúlni egy olyan formulához, mely előtte már 8 évadon keresztül bizonyított, és szabadulást jelentett nézőinek a millió popkultúrális utalásaival, dinamikájával, és könnyed hangulatával? A Psych - A film megmaradt ugyanolyan könnyednek, mint amilyennek mindig is szerettük, egy biztos pontja a kikapcsolódásnak, könnyed hangulatnak, hiszen a világnak, de legfőképp a nézőnek igen is szüksége van valami szívből jövő ökörségre, és ebben a Psych-nak nincs párja. Az utóbbi évek legszórakoztatóbb komédiájával van dolgunk, mely működik a főszálakon is, még úgy is, ha az a legkevésbé sem fontos a néző számára. Új nézők számára legalább annyira élvezetes lesz, mint azoknak, akik végig kísérték az USA szériáját 8 évadon át. Az egész mozi úgy ahogy van idézhető, emiatt pedig megunhatatlan örök klasszikussá válik már az első megtekintés alkalmával. Elképesztően könnyed hangulatú, végtelenül bolond, és csak úgy röpködnek a popkulturális utalások, mint télen a hógolyók. Nagyon bízom abban, hogy ebből rendszert fognak csinálni, és minden évben kapunk legalább egy új Psych történetet. A világnak több ilyen produkcióra van szüksége.


 

 
 


Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék