Főoldal

















Marvel's Runaways 1x01-03. - Mi van, ha a szüleink tényleg gonoszak?

Könnyedén minden idők legjobb Marvel sorozatával van dolgunk. Ami legyünk őszinték nem volt túl nehéz. Brian K. Vaughn feledhetetlenül zseniális képregényét a Narancsvidékkel, és A Pletykafészekkel edződött Josh Schwartz és Stephanie Savage adaptálta a Hulu számára méghozzá kellő mennyiségű tisztelettel, érzelemmel, és karakter hűséggel. A casting egyszerűen mesés, a hangulat magával ragadó, a történet pedig simán lenyűgöző. Végre egy olyan Marvel sorozat, ami után mindenki megnyalja mind a tíz ujját.




A Runaways első füzete még 2003 júliusában került a boltok polcaira, majd elég érdekes karriert futott be. Alig egy évvel később a második storyarcot követően a Marvel úgy döntött, hogy nem kér többet a gyengén teljesítő szériából, mely bőven megelőzte a korát. A sorozat azzal a céllal jött létre, hogy minél több új, fiatal olvasót csábítson a Marvel Tsunami részlegéhez. A részleg bukás volt, de Brian K. Vaughn néhány hónappal később ismét megpróbálkozott az ötlet értékesítésével, melynek eredményeként 2005 februárjában mégis úgy döntött a Marvel, hogy megpróbálják folytatni a történetet. Mindez annak a fényében igazán érdekes csak, hogy Vaughn eredetileg csak fél évig tervezte írni a Runaways történetét, de mivel a széria népszerűsége, és az új ötletei hajtották így a cím folytatódott. Brian K. Vaughan és Adrian Alphona visszatértek az újabb futásra, hogy 24 számot követően kiszálljanak a Runaways-ből, mely egészen 2009 novemberéig futott ezúttal. Miután ők távoztak Vaughn felkérte Joss Whedon-t, hogy fejezze be az ő futását, aki először nemet mondott rá, ám végül mégis elvállalta a feladatot. A harmadik volume-ra Terry Moore és Humberto Ramos lettek kinevezve az új kreatív csapatnak. Az ő helyüket a 11. füzetet követően Kathryn Immonen és Sarah Pichelli vették át, és mely kötet egy brutális csattanóval ért véget, melyet más képregényekben oldottak fel. 2017 őszén azonban a Marvel felkérte Rainbow Rowell-t, és Kris Anka-t, hogy a sorozathoz igazítván támasszák fel mindenki kedvenc kamaszainak kalandjait.
A kérdés, melyet feltesz, így hangzik: "Egy bizonyos pontján az életének, minden ember gonoszként látja a szüleit... de mi van akkor, ha tényleg azok?". A történet középpontjában 6 tinédzser áll, akiknek a szülei évente összeröffennek egy közös találkozóra, amelyhez a gyerkőcöknek semmi kedvük. Azonban idén valami egészen szörnyű felfedezést tesznek: Látják, amint szüleik feláldoznak egy embert. Először kételkednek abban, amit láttak, majd nagyon hamar rájönnek arra, hogy szüleik a "Pride" tagjai, ami távolról sem egy jótékonysági szervezet. Az információt feldolgozolandóan arra az elhatározásra jutnak, hogy lelépnek otthonról és hátat fordítanak addigi életüknek. Szökevényekké vállnak.
 
Amiért a Runaways mind képregényben, mind a sorozatban rezonálni tud a nézővel az annak köszönhető, hogy bármennyire is gonosz dolgot követnek el a szülők, és bármennyire is veszélyesek, ők mindig először szülők, és csak aztán gonoszok. Nagyon finoman árnyalja a figurákat, már-már szinte kedvelhetően ábrázolja őket, akiket csak a cselekedetiek taszítanak a negatív irányba a néző szemében. Persze abból is csak az az egy, amit láttunk - és azok a kóbor gondolatok, amelyeket elejtenek az úton. A szülők a sorozatban sokkal nagyobb teret kapnak, mint a képregényben, ami szerintem előnyére válik a szériának. Sokkal nehezebb elhinni, hogy ők tényleg annyi szörnyűséget képesek elkövetni, és némelyik esetben már majdnem meg is kedveljük őket. Ami veszélyes játék.
A sorozat néháy dologban eltér az alapanyagtól, melyek nem mindegyike vált előnyére - például amikor először látjuk a dinót, vagy a ténye, hogy Molly már nem kislány. Elveszi az élét az ő történetének, és a csapatban betöltött szerepének. Ezen kívül talán egy kicsit túl korán kezdi elhinteni az infókat, hogy ez nem lesz egy egyszerű tinisorozat. A bevezető epizód viszont ezeket a dolgokat kivéve minimum tökéletesre sikeredett. A bő 50 perces játékidő alatt volt lehetőségük felépíteni a karaktereket, kidomborítani a jelenüket, és elteaselni azokat az eseményeket, amelyek miatt elhidegültek egymástól, miközben rengeteg komoly igazságot is kimondtak a gyerekkori barátságokkal kapcsolatban. Izgalmas volt látni, hogy mennyire különbözőek, és hogy milyen dolgokon is mennek keresztül. Egyedül. Mind sebezhető figura, akik tipikus tinédzser problémákkal küzdenek.

Alex eléggé megsínylette az elmúlt két évet. Talán mind közül ő a legkockább, akivel azért könnyű azonosulni, mert teljesen hétköznapi kamasznak tűnik. Tipikus jó fiú, aki szeretné, ha újra barátok lennének régi cimboráival. Részben maga miatt, részben pedig azért, mert így közelebb kerülhet Nico-hoz, a gót stílust képviselő, igencsak badass csajhoz. Nico figuráját könnyű megkedvelni, mert a kemény külső alatt egy igen csak szerethető, és érzékeny belső lapul. Karolina egy vallást alapító családnak a csemetéje, aki mosolyával tetteti, hogy minden rendben, miközben csak arra vágyik, hogy lázadhasson, és olyan dolgokat követhessen el, melyek felszabadítják. Chase régen viccet csinált a menő csávókból, mostanra azonban belőle is az lett. Kerüli régi barátait, miközben retteg az apjától, és nagyon nem megy neki a spanyol. Persze mindez eltörpül amellett, hogy mélyen törődik Karolinával. Gert a széria közönség kedvenc feministája, aki az emberi jogokért harcol rózsaszín hajával. Eszméletlen okos, akit örökbe fogadtak. "Testvére", Molly a csapat legfiatalabb tagja, aki pozitív kisugárzásáról híres. Ami a legnagyobb erénye a sorozatnak, hogy sikerült úgy megragadnia az összes tinédzsert, hogy problémáiknak köszönhetően mind valóságosnak érződjön, és nagyon könnyű legyen azonosulni velük.

 
Ami mellett még nem lehet elmenni szó nélkül az a zenei világa. Ez mindig is nagy erőssége volt a Fake Empire produkcióinak, de ezúttal végre ismét egy olyan produkció került a képernyőinkre, amely meghatározó, és erős zenei világgal megáldva. Modern, kicsit popos, máskor nagyon indie, mégis nagyon hangulatos muzsikák sora tarkítja a szériát, melyet Los Angelesben forgattak.
 
Ami ezután következett már egy kicsit nehezebb dió volt. A három debütáló epizód közül a leggyengébbre az sikerült, mely a szülők szemszögéből igyekezett bemutatni a pilot eseményeit. Hiába próbálták árnyalni őket - ami sikerült is -, valahogy mégsem sikerült annyira érdekessé tenné a karaktereket. Alex és Gert szülei még mindig messze a legszimpatikusabbak, akik a "normális" skálán is egészen jól muzsikálnak, míg Karolina anyjától, Leslie-től inkább a frász kerülgetett. Tiszta lelkű, nemes célú nőnek érződik, de igazából ő az egyik leggonoszabb mind közül. De hogy Frank - a férfje - történetére mi szükség volt... A fickó egy egykori tinisztár volt, akinek zátonyra futott a színészi karrierje, és nagyobb szeletet harapni a tortából, csak hogy a felesége nem hagyja neki. Victor Stein-től a hideg ráz ki, egyértelműen ő a legtitokzatosabb, és legfélelmetesebb tagja a szülőknek, míg a felesége Janet egy gyenge nőnek tűnik, aki igyekszik megóvni a fiát, mégis fél szembe szállni a férjével. Stacey és Dale Yorkes jó fejek, kicsit bohókásak, szórakozottak, mégis róluk tudtuk meg a legkevesebbet. Tina kegyetlen anyatigris, akit nehéz kiismerni, viszont kegyetlenségéről szobrot is lehetne mintázni. Bezzeg a férje, mint egy ma született bárány. Ebből is tisztán kivehető, hogy a szülők fele jó lelkűként jön le, míg csak hárman közülük nevezhetőek igazán gonosznak. Persze mind benne vannak. Nyakig.
Ebbe a második részbe igyekeztek olyan rétegeket felvinni a karakterekre, amelyek érdekesebbé tehetik őket. Persze ez nem igazán jött be mindenkinél. Kapkodósnak érződött az egész rész. Az epizód mégis érdekes volt a formátum bontása miatt. Érdekes összehasonlítani a pilottal, hogy ott mennyivel jobban osztották be a karaktereket, és hogy a tinédzserek mennyivel izgalmasabb figurák, mint a szüleik, akik mindegyikének van valami vaj a füle mögött. Szerencsére azonban az epizód végén folytatódott a kölykök kapcsolatának a feltárása és folytatták az eseményeket a bevezető rész végétől. Ami ezután következett ismételten élvezetesre sikeredett. Imádom a Nico-Alex kapcsolatot, de szinte bármelyik kettősre elmondható ugyanez a dolog. Remekül kidolgozott fiatalokat látunk a képernyőn.
 
Bár a fiatalok elég bizonytalanok abban mit is láttak, a kétely meghatározó tényező a számukra. Elkezdenek kutakodni a szüleik titkai után, és meglepő dolgokat tapasztalnak. Miközben Alex anyukája Molly-ra gyanakszik, és azt feltételezi róla, hogy látott valamit, amit nem lett volna szabad. Az egész epizód tele volt feszültségekkel, és szinte minden egyes pillanata újabb kérdéseket váltott ki a nézőből. Minden ízében izgalmas volt.
 A legnagyobb különbség a képregény, és a sorozat között az az, hogy míg az eredeti médiumban a srácok azonnal elszöknek, addig a Hulu produkciójában ezt elnyújtották, és inkább arra helyezik a fő kérdést, miképp is dolgozzák fel a látottakat. És a szülők is jóval nagyobb teret kapnak az élőszereplős feldolgozásban. Viszont a közös nevező még így is az, hogy ez az esemény lesz az, ami újra összeboronálja a gárdát. A Nulladik óra kaliberű banda pedig szépen lassan összecsiszolódik, miközben a legjobbat hozzák ki egymásból, miközben észre sem veszik, hogy egy családdá kovácsolódnak. A Runaways szépsége, hogy amikor a fiatalokkal foglalkozik, akkor a problémáik, kérdéseik az életről mind univerzálisak, amelynek köszönhetően kifejezetten könnyű velük azonosulni. Ezek teszik őket kifejezetten emberivé, és ez a legnagyobb vonzereje a szériának.
 
A Runaways sikere nagyban köszönhető Josh Schwartz szellemes humorának, aki már a Narancsvidék óta szállítja a jobbnál jobb irónikus dumákat, amelyeket utána generációk fognak idézni. Nincs ez másképp ezúttal sem. A dialógusok szellemesek, hűek a karakterekhez, és rendkívül szórakoztatóak. A problémák, amelyekkel foglalkozik emberiek, és az a fajta támogatás, amelyet a nézőnek nyújt egyszerűen felbecsülhetetlen.
 A Runaways nem egy szuperhősös sorozat. Legalábbis nem első ránézésre. Tény, hogy van benne némi időutazás, egy szekta, és még egy dinó is (Old Lance), no meg a fiatalok szépen fokozatosan fedezik fel a saját képességeik, mégsem dominál, mint tényező. Sokkal fontosabb ifjúsági problémákkal foglalkozik, Néha már annyi is elég, hogy visszatérj egy sorozathoz, hogy a benne látható karakterek igyekeznek jól cselekedni, és helyesen dönteni. Itt pedig ez csak a bónusz, ugyanis a figurák az első pillanattól fogva elbűvölnek, és magukkal ragadnak. Könnyedén az utóbbi évek legjobb ifjúsági sorozata.
 
 

 
 


Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék