Főoldal

















Supernatural 13x01. Barát vagy ellenség?

Semmi sem képes a televíziózásban annyira fellelkesíteni, mint amikor a fivéreim visszatérnek a képernyőre. Az a fajta bizsergés, amit 13 év után is érzek, mikor beülök az Impalába egyszerűen utánozhatatlan. Emellett a Supernatural már számtalanszor bizonyította, hogy mindig képes megújulni, és olyan emberi történetekkel előállni, amivel a rajongók is könnyen tudnak azonosulni. A veterán dráma legfrissebb szezonnyitó epizódja sem okozott csalódást, ellenben rettentően könnyfacsaró volt.



A premierek és a finálék kulcsmomentumaira általában emlékszik az ember. Ilyenkor szeretnek meglepőt húzni az alkotók, és bebizonyítani, hogy még mindig érdemesek a néző idejére. Nincs ez másképp ezúttal sem, csak itt egy akció és cselekmény orientáltabb történet helyett folytatódott az a folyamat, amelyben a Supernaturalnek nincs párja a veterán produkciók között, ez pedig nem más, mint a karakterek mélyítése. Ilyen szintű fájdalmat még sosem láttunk a képernyőinken - legalábbis nem a mindig erős, és magabiztos Winchester tesóktól -, mint ami ebben a részben jelent meg. Nem volt megoldás a problémáikra, nem támadtak fel hirtelen az oaveszettek. Ennek köszönhetően a gyász, és a fájdalom motívumai járták át a premier minden egyes pillanatát, mégsem terelve el a fiúkat a depresszió irányába. Ügyesen egyensúlyozott a határvonalon, miközben szinte tökéletesen ívelte a karakterek érzéseit.

Ezzel kapcsolatban két dolog volt igazán fontos. Az egyik, hogy Jensen Ackles remek színésszé vált az évek során, hiszen abban a bizonyos kulcsjelenetében az epizód végén sikerült bebizonyítania mennyire sokszínű az alakítása. Átjárta Dean fájdalma a teste minden porcikáját, és ez bizony beindította a néző könnycsatornáit. A másik, hogy az epizód során végig foglalkozott az előző szezon sokkoló haláleseteinek következményeivel. Egészen emberi szinteken. Míg a motívum egyértelműen uralta az epizódot, látva a hatását a karakterekre nagyon szívfacsaró volt. Sokáig nehezemre esett felfogni, hogy Castiel ezúttal végleg oda lett, és már nem jön vissza többet. Egyenlőre. Vagy Crowley. Vagy Winchester mama. Feltehetőleg. Eleinte próbálták visszafogottan, helyenként dühből levezetni a fiúk érzéseit - ami szerintem a normális módja annak, hogy feldolgozzák a történteket-, majd elkezdték kovácsolni a lelkiállapotukat, amely nagyon színes rétegeket festett ezekre a régi ismerősökre. Emiatt az epizód íve emberi szinteken is nagyon lenyűgöző volt.
 
Ha vesztettél már el valakit, aki hozzád közelálló valószínűleg még jobban átérezted a fiúk fájdalmát, akik már másodszor vesztették el az anyjukat, és sokadjára leghűbb csatlósukat a gonosszal folytatott harcban. Ám ezúttal nincs visszaút. Emellett az epizódot végig bejárta a "Ki/Micsoda Jack?" kérdéskört, melyben a fiúk nem voltak egy oldalon. Dean szerint ő az ördög leszármazottja, ebből kifolyólag nem lehet jófiú, vagyis meg kell halnia. Ezzel szemben viszont Sam meglát benne valamit, ami azt sugallja a számára, hogy Jacknek nem kell minden áron gonosznak lennie. Gonosz a következmények áldozataként lehet igazán. Erre utal az epizód eleji röpke jelenete, majd pedig a zseniális börtönös beszélgetése - mely egyébként Jared Padalecki csúcsjelenete volt ebben a nyitányban. Mintha kialakult volna kettejük között valamiféle kapcsolat, ami csak még jelentőségteljesebbé válhat, ahogy a szezon cselekménye kibontakozik majd előttünk. Nagyon kiváncsi leszek, hogy mit fognak kihozni ebből a szálból, mert a lehetőségek tárháza bizony korlátlannak érződik ebben a pillanatban. És vajon Dean képes lesz "békét nyerni" a rossz rajt után attól a lénytől, akit még egy angyal késsel se lehet megölni?
 A záró jelenetben kaptunk egy kis teasert az alternatív valóságból, ahol Lucifer és Mary "raboskodik". Érdekes volt látni kettejük dinamikáját. Mark Pellegrino félelmetesen formálja meg a pokol hercegét, akinek minden rezdülése bekerül a rajongók kézikönyvébe, mint feledhetetlen momentum. Mary továbbra is nagyon erősnek tűnik, és bár néha kiül a tekintetére a félelem érzése is, mégsem mondhatnám rá, hogy elveszett lélek volna. Lucifer könnyedén végezhetett volna vele, de nem tette, ami remek lehetőségekkel látja majd el a folytatásra az ördögöt.  Persze senkit se tévesszen meg Lucifer "jó cselekedete", valószínűleg önző célok vezérelték még ebben a kevésbé pajkos szituációban is.
 
Ha van valami, amit nagyon belénk ver a Supernatural akkor az az, hogy nem számít milyen rossz dolog történik veled, meg kell ráznod magad, és folytatnod kell a küldetésed ezen a planátén. Tény, hogy ez nem mindig egyszerű, hiszen Dean sem volt képes kiásni magát ebből a mély gödörből, de legalább tetteti, és próbálkozik. Nem szabad feladni. Ugyanúgy, mint ahogy Sam is igyekszik optimistán hozzáállni Jack-hez, miközben érződik rajta, hogy egy kicsit retteg attól, hogy mi van akkor, ha téved. Rengeteg érzés lapul a fiúkban, némelyikük elfojtott, míg némelyik felszínre tör. Érdekes a fivérek közt megfeszülő konfliktus is, hiszen ezúttal nem beszélhetünk igazi ellentétekről, csak arról, hogy mennyire másnak tűnik, ahogy erről az egész témáról gondolkodnak. Ez pedig némi kellemetlenséget szül, amit főleg ebben az epizódban rengeteg poénnal igyekeztek ellensúlyozni. Az elegy pedig egy mesterien kifinomult szezon premier lett. 87%

 



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék