Főoldal

















#DCTV - Lucifer + Supergirl: A szezon premierekről

Mivel idén a szokásosnál is kevesebb újoncban van potenciál, sokkal nagyobb hangsúly neheződik a visszatérő szériákra, akiknek bizonyítaniuk kell, ha nem akarnak kiesni a praxisból. Vajon sikerül nekik? Mindjárt kiderül. Ma a DC televíziós sorozatai kerülnek a nagyító alá.




 
Lucifer 3x01-02.
 
A BNV-ben már elmondtam, hogy mennyire imádom, és mennyire jó húzásnak tartom Tom Welling leigazolását a produkcióhoz. A második epizódban már egy kicsivel több jelenete volt, ahol még jobban kidomborította, hogy miért is ő az új szezon legjobb hozadéka, aki nem kevesebb, mint tizenöt epizódban lesz majd látható idén. Működik a dinamikája a többiekkel, és az első pillanattól olyan érzése van az embernek, mintha mindig is a sorozatban lett volna Welling. A figurája egyszerűen menő, nem tudok rá jobb szót.
Persze az erősen vitatható, hogy ő-e, vagy Ella a legjobb pontja ennek a sorozatnak, mely második epizódjával ismét bebizonyította amit én már rég tudok, nevezetesen, hogy mennyire jó a komikusi vénája a Lucifernek. De nem csak a címszereplő bizonyított, hanem mindenki. Ella magasan viszi a prímet a kedvenc figuráim listáján már azóta, hogy először megjelent a második évadban. Iszonyatosan lelkes, árad belőle a pozitivizmus, és szörnyen imádnivaló. Arról már ne is beszéljünk, hogy mennyire kocka tud lenni időnként. Kétségtelen, hogy ő kezdte el belecsempészni a humort a sorozatba, mely első évadában még csak egy feelgood procedurál volt, mára viszont felnőtt. Már a második évadon érezni lehetett a különbséget, és bár az első négy epizód eredetileg még ahhoz a szezonhoz tartozott volna, mégis a harmadik szezon részeként csal mosolyt az arcunkra. És minden pillanata aranyat ér.
 
Működik az átívelő szál, a karakterek közti kapcsolatok zseniálisan vannak domborítva, a heti ügyek meg 'meh', de igazából csak azért, mert teljesen jelentéktelennek tűnnek minden más pozitívuma mellett. Miközben az ügyek is érdekesek, időnként még csavarosak is. Az egyetlen valódi negatívuma a harmadik évadnak eddig az Maz hiánya. Ő az egyik legnagyobb kedvencem, és eddig nyoma se volt a szezonban - bár tény, hogy Luci már beszélt vele telefonon. Viszont van elég karakter a szériában, akikkel foglalkozni kell. Szerencsére Lucifer szárnyainak témája elviszi a főszálat és az összes drámai pontot, így nincs szükségünk Deckeres magánéleti jelenetekre, vagy Espinozásokra. És ez így is van rendjén. A B történetszálat Amen és a saját drámája könnyen képes kitölteni, mi több ellensúlyozni a könnyedséget. A második epizódban például tökéletesen tudta bevonni Lindát, aki fokozatosan válik egyszerű mellék figurából a fiúk bizalmasává. Ennek köszönhetően nem csak a funkciója, hanem a szerepe is tágul. És ez jót tesz neki.
A szezon premier is erős volt, de a második részen egyszerűen szakadnom kellett. A poénok nagyon ültek. Espinozát felküldték stand upolni, és Lucifer agyon szivatta. Vagy Ella bepörgött, amikor a kedvenc komédiásuk műsorának felvételére mehettek el. A széria tele van jobbnál jobb karakterekkel, akik olyan természetességgel képesek szállítani a humort, hogy azt öröm nézni. A Lucifer tényleg olyan sorozattá vált, amit nem megszokásból nézek, hanem mert akarom, mert elszórakoztat, miközben érdekes témaköröket jár körbe. Ha a szezon folytatja ezt az utat nagyon jó év elé nézünk.
 
 


Supergirl 3x01. - Acéllány

Nehéz megfogalmazni mit is érzek ezzel a szezon premierrel kapcsolatban. Értem a szándékot, értékelem is, de valójában mélységesen csalódott vagyok, hogy a rossz dolgot próbálják erőltetni. Vagy csak a rosszféleképpen. Nem azért, mert nem értek egyet annak fontosságával, hanem azért, mert nem működik. Legalábbis nem úgy, mint ahogy szeretnék. És ez a szezon premier visszakalauzolt bennünket az első évad hullámzó minőségére. Mégsem tudnám teljesen leírni ezt a 42 percet.

Akadtak pozitív elemei is. Például minden, ami Supergirlhöz kapcsolódott. Láttuk őt hősként, erősen, bátran szembeszállni a rosszfiúkkal, életeket menteni, egyszóval hősködni. Hát nem ez a Supergirl legjobb része? Az alkotók szerint nem. Ők ugyanis azon a ponton vannak, hogy Kara Danvers legalább ennyire fontos. Az ő karaktere nem veszhet el a hősködés közepette, hiszen ő is ember, és az igazi hősöknek van emberségük. Én ezzel maximálisan egyet is értenék, ha nem lenne olyan siralmas a módja, ahogy megpróbálják feltámasztani a saját könnyeibe fulladó Karat, aki még mindig nincs túl Mon-El elvesztésén. Megint csak, ez még rendben is lehetne akár, de nincs. Alex túl erőszakosan próbálja kiharcolni a testvéri jeleneteket - amelyek még mindig nem működnek-, a többiek pedig a maguk módján igyekeznek Karába némi értelmet beszélni. Tulajdonképpen Jimmy és társai próbálkozásai még értékelhetőek is lennének, ha Kara nem épp néhány bajba jutottan segített volna, mikor Jimmy megcsörgette őt az órájával. Önzőnek éreztem, és ez volt az a pillanat, amikor realizáltam: Kara Danvers igen is fontos, hisz ő a sorozat lelke, mégis Supergirl az, aki nyomot hagy a világon. Az ő küldetése fontosabb, mint Kara Danversé. Persze ő csak álcaként használja Supergirl-t, hogy elmeneküljön a saját fájdalma elől, de közben mégis jó dolgokat visz véghez. Ésszel. Akkor meg mit számít, ha kihagy néhány játékestet, vagy italozgatást a cimborákkal?
Tény, a Smallville tíz éven keresztül foglalkozott Clark Kent identitásával, ami különlegessé tett azt a sorozatot, de a Supergirl nem ilyen. Itt Kara és Supergirl egyenlőek. Kara embersége nélkül nincs Supergirli jó tett, és Supergirl jelentősége nélkül Kara is csak egy "átlagos" lány. Szóval belekeveredtek a tizenegyes csapdájába, ahonnan nehéz lesz kijutni. Az epizód egyik csúcsjelenete mégis egy Kara-Alex veszekedés volt, amelynek az lett a vége, hogy Kara azt mondta ő nem ember, hanem jobb annál. És elhangzott még néhány fájó, mégis igaz állítás, amely alaposan megrázta a képzeletbeli pofonfát. Ez a jelenet tele volt indulatokkal, de ugyanazért hasalt el, mint bármelyik hasonszőrű próbálkozásuk, Alex -vagy a színésznője- rémes természete miatt.

Lena Luthor viszonyba bonyolódott a szezon újoncával, az Adrian Pasdar által alakított Morgan Edge-dzsel. Sokat elmond a nőről? Valószínűleg. Ami viszont még sokkolóbb volt velük kapcsolatban, hogy Edge már az első pillanattól fogva egy unalmas sármőrként jön le a képernyőről, akiben nincs semmiféle szimpatikusság sem. Érezni, hogy vaj van a füle mögött, ami megindokolhatja, hogy Lena miért "vonzódik" hozzá, de ugyanakkor nagyon sokat el is árul róla. Arról nem is beszélve, hogy Edge-nek rengeteg a kétes megjegyzése, amely ugyan tökéletesen reflektál a "férfi-nők az üzleti világban" című tankönyv meséire, mégis fájdalmasan szexistán hatnak. Főleg ebben a műsorban.
Cat Grant benne volt az epizódban. Valóban? Nos... Igen, teljesen felesleges volt. Megmutatták hol van, de csak a tévében láthattuk őt. Aki az első évadban oly fontos, badass karakter volt leredukálódott egy háttérzajként időnként felbukkanó ismerőssé. Valahogy így kell leépíteni egy karaktert, és vele együtt egy egész sorozatot. Véleményem szerint ez mindent elmond a Supergirlről. Arról nem is beszélve, hogy ezt a pár bevillanást feltehetőleg LA-ben vették fel, hiszen bármilyen stúdió környezetben könnyen leforgatható, így Calista Flockhartnak nem kell Vancouverbe utazna se. Hát nem főnyeremény megoldás? Jobb volt mikor csak mellőzték a figurát.
Mindezek fényében érdemes még beszélnünk a nyitó álom jelenetről? Ponyvába illő, romantikus dajkamese volt. Szép, érzelmes, de iszonyatosan felesleges. Mégis tökéletesen fejezte ki Kara érzéseit, hűen vázolta fel a karakter lelkiállapotát, és vágyait. Mégis túl steril volt. Legalábbis nekem. És egy csöppet nyálas is. Előfordul az ilyesmi a Supergirl háza táján, hiszen ez egy nagyon lájtos, csajos sorozat. Kár volt ezért visszahozni Mon-El-t, és bemutatni Erica Durance-t. Értem a funkcióját, valahol még jó megoldásnak is találom, de legalább annyira felesleges jelenet volt, mint Maggie és Alex lagzijának a történetszála. Egyszerűen nagyzolós, mintha csak tettetni szeretnének valamit, és kitölteni az időt a reklámblokkok között. Nagyon kiábrándító volt minden, ami nem Kara vs Supergirl témakört járta körbe.

Ám hogy valami pozitívumat is mondjak a szezonnyitóról, maga az Acéllányos jelenet zseniális volt. Átjárta a nézőt közben az inspiráció, tele volt spiritusszal, Lena beszéde is a helyén volt, nem említve magát a szobrot, ami hűen tükrözte mit is jelent Supergirl az emberek számára. A dolognak a szimbolizmusa számomra nagyon is megkapó volt, és úgy érzem valahol ez a fő. Megragadta az érzést, amit a sorozatnak jelentenie kell(ene), de valahogy mégsem képes ezt a tartalommal visszatükrözni. A Supergirl úgy tűnik továbbra is rejtély marad a számomra.

 



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék