Főoldal

















Star Trek: DISCOVERY - Az új generációs sci-fi

Nagyon régóta vártam már egy izgalmas sci-fi sorozatra, hiszen a Csillagkapu-franchise befejezte óta ez egyre fájóbb, hiányzó műfaj a tévében. A CBS a Star Trek filmek sikerén felbuzdulva - és hogy egy kicsit megtolja a CBS All Access sikerét- berendelte a legújabb, és egyben az utóbbi évek egyik legproblémásabb produkcióját, a Star Trek Discovery-t. A megszokottól eltérő stílusban, csavarva egy kicsit a történetmesélésen, és a főkarakteren, megkaptuk az utóbbi évek legszínesebb Star Trek sorozatát, mely akárcsak elődei, szintén megpróbálja tágítani a horizontunkat.




Rengeteg probléma nehezítette a produkció létrejöttét, hiába a sok kezdeti lelkes információ a produkcióról. Bryan Fuller valóban valami újszerűt, valami modernt, és különlegeset álmodott meg, ami tovább feszítette volna a Star Trek televíziós határait, azonban megtalálni a megfelelő színészeket, akik képesek mindezt előadni már megközelítőleg sem volt olyan könnyű, mint amilyen formabontó volt az elképzelés. Idővel még ő is feladta, hogy más produkciókra tudjon fókuszálni, de az új alkotók igyekeztek megőrizni az ő eredeti elképzeléseit, és felvázolt évadszerkezetét. Szerencsére azonban a folytonos tologatások, és halasztások mégsem végeztek a produkcióval, és hiába vesztette el Fullert, mint showrunnert, nívós főszereplőt sikerült találniuk ehhez a különleges történethez, mely most először a Star Trek történelmében egy átívelő sztorit fog feldolgozni.

A Discovery az első olyan Star Trek sorozat, mely nem a kapitányt helyezi a történet középpontjába. Sőt, nem is egy fehér, heteroszexuális férfi, színes mellékszereplőkkel az oldalán. A merész újítás kockázatosnak bizonyult, viszont a sok nehézség ellenére is egy nívós produkciót sikerült összehozniuk egy nőről, aki 10 évvel az Enterprise előtt kirobbantja a háborút a Klingonok és a Föderáció között. Persze az vitatható ez mennyire az ő hibája. Mindenki őt okolja érte, viszont nekem végig az volt a benyomásom, hogy ő volt az, aki próbálta megakadályozni, csak senki sem hallgatott rá. Emberként a Vulkán bolygón cseperedett fel, ebből kifolyólag a logika embere, akit egy szörnyű múlt kísért, és időnként az érzelmei befolyásolhatnak. Erős, vakmerő, és kalandvágyó figuráról van szó, akinek magabiztossága már az első pillanattól fogva lenyűgöző. Megközelítőleg sem annyira szerethető, mint Janeway kapitány, vagy akárcsak Phillipa Georgiou kapitány, de ő az a hős, aki talán legközelebb áll Kirk szellemiségéhez.
Hogy miben tér el még a legújabb Star Trek sorozat, mely az első tévés produkció az Enterprise 2005-ös befejezte óta? A Discovery nem epizódikusan felépülő sorozat, hanem összefüggő történeteket igyekszik elmesélni. Átívelő története van, a háborúról, és arról miképp próbálják befejezni. Egy a jövő történelmére is nagy hatást gyakorló, kényes időszak regéje, mély, drámai töltetekkel, melyek sorra gyújtják be a történet füzéreit. Titokzatos, de sosem unalmas. Érezhetően igyekezte megőrizni az új filmek temperamentumát, rátermettségét, és merészségét.
 
Az első két epizód részemről inkább érződött egy különálló filmnek, melyben bemutatták az alaphelyzetet, lefektették Michael Burnham karakterének az alapjait, és megpróbálták felvázolni a sorozat szellemiségét. Feszültségteljes másfél óra volt, melyben a néző végig a kanapéhoz volt szegezve a lobbanékony helyzetnek köszönhetően. Merész húzás volt a szériát a klingonok szemszögéből kezdeni, de legalább már a legelső pillanatokban lefektették a céljuk, és megismertették velünk a terveik. Annak köszönhetően pedig, hogy láttuk milyen természetük van, sokkal könnyebb volt szorítanunk ellenük - noha ez főként az új Star Trek nézők számára lehetett inkább érdekes adalék. Fontosnak éreztem, hogy mindkét oldal álláspontját bemutassák, és kifinomultan váltogatta a nézőpontokat. A főhangsúlyt megtartotta végig Burnhamen, aki sok szempontból Kirk női megfelelőjeként teremtette meg a saját legendáját - igaz kevesebb sikerrel. Jót tett a karakternek, hogy árnyalták a róla kialakított képet, és kaptunk egy kis eredettörténetet is amellett, hogy érzékeltették a kapcsolatát Sarekkel, és Georgiu kapitánnyal. Utóbbinak köszönhetően olyan érzés áradt a bevezető rész elejétől, mintha már évek óta a sorozatot néznénk, hiszen a kapitány, és első tisztje már 7 éve dolgozott együtt a Sengcsou fedélzetén. Kapcsolatuk természetesnek hatott, bizalomra épült, és a kölcsönös tisztelet jellemezte.
 A Föderáció minden szabályzatának merevségével ellentétben Burnham karaktere inkább volt leleményes, és merész, mint a kapitánya, hiszen Georgiu minden helyzetben a békét kereső szerepkörében tündökölt. Burnham döntéseit a klingonokkal való múltja befolyásolta, és a félelem végig erősen jellemezte a karaktert, miközben elszánt magabiztossággal igyekezett megakadályozni egy háború kirobbanását. Az első negyven percbe sok mindent megalapoztak, de a második epizód volt az, amikor mindez kicsúcsosodott. Addigra forrt fel a víz, és ott vált minden sokkal feszültebbé. Minden pillanatnak jelentősége volt, és minden döntés hatással volt az eseményekre. Ez volt az a rész, amely engem teljesen lenyűgözött, és felvetette bennem azt a kérdést, hogy ez így ebben a formájában mennyire Star Trek még, vagy miért indult el a Trek mentalitással a Star Wars világa felé. Bármennyire is izgalmasnak találtam a történetet, hiányzott belőle a Star Trek szellemisége, miközben mégis jelen volt - köszönhetően annak, ahogy próbálták erőltetni a kötelező dolgokat. Viszont még így is egy elképesztően látványos, fordulatokban gazdag, és merész negyven percnek lehettünk a tanúi egy nem mindennapi krízis helyzetben.
 
A harmadik epizódtól a sorozat viszont más lesz. Eltűnik az elején még jelenlévő pozitivizmus, és a könnyedségnek sincs helye már az időugrást követően. Minden drámaibbra, és sötétebbre fordul. Pont, mint a DCEU bukásaiban, miközben a világ egy reménnyel teli, pozitív produkciót szeretne kapni a Star Trek univerzumából. Megjelenik a Discovery kapitánya, Lorca, aki egy nagyon is titokzatos, egyáltalán nem szimpatikus figuraként talán minden idők legrémesebb kapitányaként jelenik meg. A küldetése, hogy véget vessen a háborúnak, és a tudományos kutatások mellett, Burnhamnek is fontos szerepet szán terve kivitelezésében. Persze azt, hogy milyet, és miképp képzeli el mindezt, nem köti a nő orrára. Valamiért nagyon érdeklődik a karakter iránt, ami csak még rejtélyesebbé teszi az indítékait. Ez a fejezet tele volt kérdésekkel, melyek a széria egészére vonatkoztak, hiszen ez volt a valódi pilot - annak minden betegségét magán hordozta-, és rettentő mennyiségű tudományos elmélettel felvértezve próbáltak meg elénk tárni egy elképesztő jövőt. Ami valószínűleg nem fog megvalósulni, hiszen ez a sorozat a többi előtt játszódik - ha csak nem törölnek ki, és írnak felül mindent az időből.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Star Trek Discovery egy merőben más széria, mint a franchise korábbi darabjai. Távolról sem annyira szerethető, miközben kiélvezi az összefüggő évados történetek minden előnyét. Nem kapkod, szépen építkezik, kellő mélységig vonja be a nézőjét a cselekményekbe. Mégis közben elfelejt szerethető, több dimenziós karaktereket kínálni. Hiányzik belőle a Föderáció által képviselt optimizmus, a kellemes hangulat, hiszen ez a történet háborús időkben játszódik, és emiatt az atmoszféra is jóval baljósabb. Merészebb, mintha egy sima tévésorozat lenne, mégsem tud felnőni a stream szolgáltatók által kínált minőség szintjére. Az első két óra remek felvezetője volt egy rengeteg easter egg-gel felvértezett valódi pilotnak, mely végre mutatott valamit abból, milyen is lesz majd ez az új széria.
 
A Star Trek Discovery-ben rengeteg a potenciál, viszont az eddig látottak alapján még nem tudom magabiztosan kijelenteni, hogy sikerül-e kihasználni őket. Egyenlőre még csak a felszínt kapargattuk egy izgalmas másfél órás debütálást követően, amely túl rejtélyes ahhoz, hogy bármi is világos lehessen. Kérdőjelesek a motivációk, a karakterek személyiség jegyei, a kapcsolataik, egyszerűen minden. Csak azt érezzük, hogy itt a kapitány, és a főhős egyaránt mindenre elszánt figurák, akikben több a közös, mint azt elsőre gondolnánk róluk. Ez nem az a Star Trek sorozat, amely már az első pillanattól kezdve otthonosan érződik, és a legkevésbé az, ahol már rögtön az elejétől tudjuk mire számítsunk. És ez nem tudod, hogy jó dolog-e. De mindenképp megkapja az időt, hogy bizonyítsa rátermettségét.
 



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék