Főoldal

















Gypsy - Vágyunk arra, hogy jobb legyen

Naomi Watts Netflix sorozata egyszerűen félelmetes. A hideg is kiráz attól, amit ebben a sorozatban a pszichológus karaktere megtesz. Ugyanakkor pontosan ez a legnagyobb vonzereje. A módja, ahogy szó szerint szabadjára engedi magát, és beleolvad a páciensei életébe nem csak azért veszélyes, mert visszaél az elhangzó információkkal, hanem azért is, mert a megszállottság egy olyan fokára barangol, melyet nagyon ritkán látni sorozatban. Még ritkábban női szempontból elmesélve. Tény, hogy a Gypsy nem egy cselekmény orientált történet - ebből kifolyólag lassan hömpölyög-, de az biztos, hogy a karakter olyan mélységeibe kalauzol el, melyek belőlünk is képesek kiváltani mindazt a sorozattal szemben, amin a karakter keresztül megy. Ez pedig olyan hatalom, ami veszélyes a nézőre nézve.




 

A Gypsy első sorban a megszállottságról és az önmagunk becsapásáról szól. Felteszi azt a kérdést, amit mi magunk sem merünk: Kik vagyunk, amikor mások nem látnak? Ha az ember elgondolkozik ezen a kérdésen nagyon megrázó válaszokat kaphat saját magáról, miközben valószínűleg jobban megérti majd saját működését. Ezzel szemben a Netflix új, 10 részes drámasorozata egy kicsit másmilyen. Mélyre ás a karakterben, de ahelyett, hogy felfedezné annak jellemhibáit, egyből beleveti magát a figura legsötétebb bugyraiba. Az első három epizód alapján nem is tiszta, hogy miért teszi azt, amit tesz, mégis úgy van felépítve a sorozat, hogy az embert kevésbé érdekli erre a válasz, mert a tettei, és a gondolatai - melyek vizuálisan is megjelennek előttünk -, sokkal érdekesebbek és vonzák a néző figyelmét. Erőteljes sorozat abban az értelemben, hogy minden jelenete magával ragadja a figyelmet. Azt is muszáj már rögtön az elején leszögezni, hogy a Gypsy távolról sem tökéletes, tele van hibákkal, mégis van benne egy nyugodtság, mely megteremti az alaphangulatot, melyekre felépítheti ellentétes világát.

Egyszerre lenyűgöző, és merész, hogy Naomi Watts karaktere már első megszólalásakor egy hazugsággal nyit. Ez bennem felvetette a kérdést, hogy vajon mennyire bízhatok meg a figurában. Fokozatosan mutatják be az életét, és a pácienseit, akik kulcsfontosságú tényezői lesznek az első évad történetének. Minden egyes elem pedig újabb réteggel látja el a figurát, amire szükségünk van. Rémísztőek Jean hirtelen váltásai, hiszen egyik pillanatban még komoly pszichológusként ül a székén, aki próbálja megoldani mások gondjait, a következőben már egy páciense exbarátnőjéről fantáziál, majd rögtön ezután mintaanyukaként csal mosolyt az orcánkra. Igazából átmenetek nélkül teszi mindezt, amelyek talán Watts játékának köszönhetően teljesen természetesen hatnak. Felveti a kérdést, hogy mennyire ismerhetünk valakit, és láthatjuk azt is, milyen hazugságokon vezet át az út a totális személyiség összeomlásig. Már ha ez nevezhető annak egyáltalán. Kialakítja magának a természetes, hétköznapi élet mellett a pajkos, kalandvágyó oldalát, aki hajlamos elvadulni, és karakteridegen dolgokat elkövetni, mindenféle indoklás nélkül. Ez teszi a figurát igazán veszélyessé, és a lehetősége annak, hogy talán nincs magyarázat tetteire részről-részre jobban vonz.

 

Nehéz kitalálni, vagy csak megfogalmazni miről is szól a Gypsy. Nekem egy harmincas éveiben járó nőről szól, aki bár imádja a boldog családi életét, valami többre vágyik, és kísérletezgetni kezd. Hiányzik neki az izgalom, hiszen a férjével való kapcsolata egyszerűen tökéletes - bár ott lebeg ezen a szálon, hogy óriási klisé váljon belőle a dögös titkárnőnek köszönhetően-, csak úgy ragyog szülőként - noha, a 9 éves kislánya kísérletező személyiség-, és a munkáját is élvezi. Egyszóval az élete makulátlan. Kíváncsi vagyok, mi térítette le erről az útról, illetve, amikor kiderül mindez, az milyen következményekkel jár majd. Rengeteg minden van ebben a sorozatban, ami alaposan ki van dolgozva, ám ezek egyike sem a felszínen található. Tudni kell olvasni a sorok között, át kell látni a klisés történeten - vagy épp annak hiányán -, és igen is időt kell szentelni arra, hogy elmerüljünk a Jean világában. Bár az alkotói egyértelműen azonnali, egybe nézésre teremtették a Gypsy-t, nem árt, ha hagyunk egy kis időt, amíg feldolgozzuk őket. Kell egy kis idő, hogy értelmezzük a figura tetteit az aktuális epizódban, szükségünk van arra, hogy levegőhöz juthassunk, mert a Gypsy egy összetett sorozat, viszont, ha az ember szünet nélkül habzsolja a részeket elcsúszhat a lényeg felett.

A szériát az újonc Lisa Rubin alkotta meg, aki már az egyetemen azzal vált ismertté, hogy mennyire erős szexuális töltetű jeleneteket tud írni. Rubin nővére viselkedés terapeuta -nagyjából, mint itt a központi karakter-, és egy erős, mégis törékeny női figurát szeretett volna megalkotni, aki vágyakozó életmódot folytat, időnként rossz döntéseket hoz, mégis teljesen azonosulható, hétköznapi személyiség. Ám a sorozat végleges formáját nem nyerte el egészen addig, amíg Rubin nem dolgozott a Caffe Vita-ban, és a rádióban fel nem csendült a Fleetwood Mac legendás slágere, a "Gypsy". Az alkotónő elmerült a dalszöveg összetettségében, és a történetében, mely szerint egy nő nosztalgikus érzéseket táplál a múltja iránt.
Sam Taylor-Johnson, a Szürke ötven árnyalata rendezője dirigálta a széria első két epizódját, lefektetve a sorozat alaphangulatát. Őt a brilliáns forgatókönyv, és a női főszereplő karakter mélységei, különböző rétegei vonzották a projecthez. Naomi Watts egy összetett, és sokoldalú, no meg persze elég sötét, és titokzatos karakter bőrébe bújik, aki mindezen tulajdonságai mellett igen csak okos, ugyanakkor teljesen kiszámíthatatlan. Ami őt megfogta a szériában az az, hogy ritkán látni ennyire mocskos módon megelevenedő, önkeresésről szóló történeteket látni a tévében.

Jean Holloway egy terapeuta, egy Connecticut-i kertvárosi feleség, és anya, aki úgy érzi beragadt ezekbe a szerepkörökbe, és szeretne kitörni onnan. Bár a pácienseinek azt mondja a határok fontosak a kapcsolataikban, ő mégis vígan szeli át őket, és alakítja ki a saját kapcsolatait a megszállottságuk tárgyaival...

Az első két rész egyértelműen a vonzalmáról szól Sydney-vel, illetve arról, miképp alakítja ki a vele való kapcsolatát. Félve, mégis merészen. Sydney egy vad, impulzív személyiség, aki érthető módon tette rabjává a nála sokkal gyengébb expasiját. Diane hasonló dolgokat lát meg a figurában, mégis a vonzalma máshonnan jön. Könnyen összebarátkozik vele, és még arra is hajlandó, hogy felrúgja a terveit, és némi hazugságba is belemegy csak azért, hogy láthassa a lányt, aki fokozatosan kúszik bele a tudatába egy olyan gondolat formájában, amelytől nem tud szabadulni. Mellette kulcsszerepet játszik még egy nő a terápiájáról, aki a lányával való kapcsolatáról beszél szüntelenül, illetve egy fiatal lány, aki rossz útra tévedt, az élete pedig darabokra hullik a bizarr függősége miatt. A másik két szál még nem annyira domináns az első három epizód alatt, ugyanakkor, ahogy megalapozza azok későbbi előtérbe kerülését roppant mód fontos.

 

A Gypsy egy okosan, és sejtelmesen megírt karakterdráma, mely egyszerre szól az önfelfedezésről, és a kísérletezésről. Rémisztő, időnként talán felkavaró, mégis őszinte, és könnyen azonosulható formában téve mindezt. A megszállottságról szól, a soha el nem múló kíváncsiságról, és a vágyakozásról, melyek tökéletessé teszik egy Netflix sorozattá, és melyekben mindannyiunk érzései megjelennek. A pszichológián túl azonban megjelenik az erotikus fantáziálgatás témaköre is, noha ebből vajmi keveset kaptunk az első pár epizód alatt, mégis érezni, hogy fontos szerepet töltenek be a karakter vágyódásában. Élvezem, hogy elgondolkoztat, hogy fel kell dolgoznom a karakter tetteit, és hogy több dimenzionális figurával tölthetem ezeket a 60 perces terápiákat. Watts játéka alapján Jean se nem áldozat, se nem ellenség, mint ahogy a Gypsy sem ítélkezik a főszereplője felett, és a nézőben sem fordul meg, hiszen az életben semmi sem csupán fekete, vagy fehér, és nem mindenki az, akinek mondja magát. A Gypsy pazar kisképernyős megnyilvánulása a női vágyaknak. Viszont ne felejtsük el, távolról sem tökéletes sorozat. Megtekintése csak azok számára ajánlott, akik szeretnek elmerülni az ilyen jellegű témákban, és nem bánják a lassan hömpölygő hazugságokat.


 

 

 

 



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék