Főoldal

















WONDER WOMAN (2017) - Élmény a nagyvásznon

Mikor hozott utoljára izgalomba egy film annyira, hogy élőnek érezted magad tőle? Mikor volt az utolsó alkalom, amikor egy film megtekintése során megbizsergetett volna? Persze most tombol bennem a rajongó, aki életében talán másodszor kapta meg azt egy filmtől, amiről mindig is álmodott. A Veronica Mars mozi után, mely egy a rajongóknak címzett, gyönyörű szerelmeslevél volt a Wonder Woman nem csak, hogy történelmet ír a szemünk láttára, de könnyedén túlszárnyalja minden elvárásunk egy filmmel szemben. Önzetlen kikapcsolódás, melyben ismét felfedezhetjük elveszett emberségünk.




Valld be, hogy amióta megláttad a Batman Superman ellen-ben azt a régi fényképet kíváncsi vagy a történetre mögötte. Hidd el, sokkal megindítóbb, mint amilyennek feltételezted volna. Összetett mozival van dolgunk, amely végig olajozottan működik. A mélységei nem rémísztőek, sokkal inkább inspirálóak. Végig képesek fentartani a figyelmet, a székhez szegezni, ahol csak ámulattal bámulod a vásznon megelevenedő izgalmas cselekményeket. Folyamatosan tárulnak ki előtted a rétegek, mint egy gyönyörű virág a tavaszi ébredésben. Minden, ami itt történik teljesen természetesnek érződik. Sehol semmi szaga nincs az erölködésnek, és a rajongó még azt is hajlandó megbocsátani neki, mikor eltér egy alap képregényes motívumtól. Azonnal megérti, hogy ebben a filmben, ehhez a motivációhoz, ez a reális út. És a változtatás működik. Néha a merészség megtérül, és kamatoztatni tudja a szenvedélyét.

Zac Snyder szereti azt mondani, hogy reális filmeket készít a DC filmes univerzumában, ahol alapvető problémákkal kell hőseinknek farkasszemet nézniük - a film nagy, és motivált CGI főgonosza mellett. Igen ám, csak míg ő eröltetve éri el mindezt, és szörnyen undorítóan hatásvadász elemeket alkalmaz, már-már Michael Bay-t megszégyenítve, addig Wonder Woman-t végig a tisztaság, az egyszerűség, és a remény jellemzi. Még a film legsötétebb jeleneteiben is képes Dianának köszönhetően ragyogni, a néző pedig egy pillanatig sem aggódik a világ sorsa miatt. Tudja, hogy jó kezekben van. Az első pillanattól fogva lenyűgözi Diána lelkesedése a világ iránt, melyből még a sok szörnyűség láttán se képes veszíteni. Fogalmam sincs, hogy csinálja. Elszánt hőssel van dolgunk, akinek a motivációja végig kristálytisztán lebeg előtte. Ez pedig nem csak őt, de a nézőt is felspanolja. Úgy csábít kalandra, hogy egy pillanatig sem fordul meg a fejünkben nemet mondani rá. Ez pedig nagy erény.

Diána önzetlen, jó szívű, időnként ugyan kissé naív, de mindig rendkívül okos. Helyén van az esze, amit igyekszik kamatoztatni. Amikor összerakja a fejében a dolgokat a film egyik legerősebb momentumát kaptuk meg, köszönhetően Gal Gadot varázslatos alakításának. Pasiként is könnyen megtaláltam az utam Diánához, ugyanis túl a lehengerlő, szenvedélyes személyiségén egy olyan hőst láttam a vásznon, akit már nagyon rég hiányoltam. Az utóbbi években rengeteget panaszkodtam amiatt, hogy nincs igazi férfi hős sem a nagyvásznon, sem a kisképernyők egyre terebélyesebb világában. Diána betölti ezt az űrt, és könnyedén talán minden idők egyik legerőteljesebb, és legkülönlegesebb hősévé válik.

Nem csak Diána története epikus ebben a hőseposzban, hanem Steve Trevoré is. Ő az első férfi a Sötét lovag-trilógiát követően, akit hitelesen ábrázolnak egy DC filmben. Teljesen emberinek érződik, a rendkívül elszánt, és sármos férfi. Olyan figura köszön vissza a nagyvászonról ránk, akire feltudok nézni, és akit tisztelni tudok az első pillanattól kezdve, hogy találkozunk vele. Rétegei vannak, motivált, és végtelenül szerelmes Diánába. Márpedig egy szerelmes férfinél talán csak egy szerelmes nő erőteljesebb, és elszántabb.
Minderre rátesz még egy lapáttal az a tény is, hogy a film egyik rétege nem más, mint a románc. Tökéletes romantikus filmet rejtettek el a szuperhősös felszín alatt, amely könnyedén kiüti a Titanic, vagy épp a Szerelmünk lapjait a nyeregből. Érzéki, intelligens, és utánozhatatlanul édes. Mint két fiatal, akik szeretnék felfedezni az érzéseiket a másik iránt. Gyönyörűen pengeti meg az érzelmek húrjait, és olyan könnyedén játszik rajta, mintha világéletében ezt csinálta volna. Végre úgy elevenedik meg egy képregényes románc, amilyennek a füzetek hasábjairól emlékezünk rá. Azt leszámítva, hogy itt minden hatványozottan jobban működik. Soha, egy pillanatig sem nyálas, és a legkevésbé sem érződik soknak. Sokkal inkább természetesnek, hiszen ez is része a két karakter kapcsolatának. Evolúciója van az érzéseiknek, noha már a csónakos jelenettől fogva nagyon merészen játszadozik a néző fantáziájával. Diána kíváncsisága legalább annyira epekedő a világ megismerésére, mint amennyire a férfiak iránt. A beszélgetésük a témáról pedig nem csak mosolyt csal az arcunkra, de elgondolkozunk az álláspontjukról, miközben megértjük mindkét oldal véleményét, tapasztalatát. Viszont ez a bizonyos beszélgetés nem feltétlenül ifjú füleknek való, mert amilyen játékosnak, és szórakoztatónak érződik, legalább annyira pajkos, és őszinte. Komoly témát boncolgat, miközben szavakkal fedezi fel az érzékiség gyönyöreit.

Diána személyiségére a könyörület, és a szeretet jellemző, melyből utóbbi végig olthatatlan lángon égett, és táplálta a karaktert útja során. Előbbi azonban mintha egy kicsit haloványabb lett volna. Diána időnként kifejezetten könyörtelen volt, noha soha nem fektette le az elveit előttünk, miszerint nem fog ölni. Háború van, a járulékos veszteség tulajdonképpen elkerülhetetlen. A csata hevében azonban csak egyetlen hibát vét, mely után teljesen összetörik. Ez volt az a pillanat, amikor először láttuk Dianát összezavarodottan, és gyengén. Mintha a félelem is kiült volna a szemére, és megbánta volna a tettét. Wonder Woman végig fontos leckét tanít a nézőnek, miközben ő is valami életreszólót tanul a saját hibáiból. Hiába isten(ség) Diána, hiába indokoltak a tettei, időnként előbukkan belőle az esetlen emberi oldala, amely még szimpatikusabbá teszi a figurát.

Wonder Woman pedig mindebből rengeteget profitál. Mind érzelmileg, mind mentálisan. Ezek az események formálják, teszik azzá a hőssé, akire a világnak szüksége van. Újabb réteget adnak az amúgyis nagyon összetett figurához, amiből rajta kívül a néző is profitál. A tanulság egyértelmű, emberségre akar oktatni a film. Teszi mindezt olyan őszintén, amilyennek mozgóképen csak nagyon ritkán látjuk. Ezért is tökéletes idő erre a történetre az első világháború, amikor minden olyan "ártatlan", a technológia még kiforratlan, és az emberiség csak igyekszik felfedezni új módjait a harcnak. Sokkal jobban kidomborodnak a történet fontos mondanivalói.

Ha azt mondom, hogy Steve Trevor ennek a történetnek az igazi hőse, aki végig aktív, és elszánt cselekvője, akkor vajon Wonder Woman csak másodhegedűs a saját mozijában? Nem! Ugyan számomra Steve Trevor az igazi hőse a filmnek, de a Csodanő sokkal több ennél. Ennek köszönhetően pedig egyenlő felekként jelennek meg a moziban, akiknek van egy édes táncuk is. Szó szerint, és átvitt értelemben egyaránt. Néha Steve vezet, máskor pedig Wonder Woman, de a kurázsi az mindig a nő oldalán van, miközben Steve igyekszik felnőni Diána bátorságához. Kölcsönösen tisztelik egymást, és ez egy nagyon fontos kiindulópontja kettejük kapcsolatának. Wonder Woman először akkor villantatja meg magát, amikor... Nos, hadd mondjak csak annyit, hogy van egy jelenet, a "Senki földje", ami szerintem a film legerősebb jelenete. Mind érzelmileg, mind tettileg. Ami abban történik az olyan esemény, amiért ezt a filmet a nagyvásznon kell átélni.

Ritkán érzem azt, hogy jó, ha az ellenség háttérbe van szorítva, vagy egyáltalán nem is dominál. Igazából szükségünk van erre az elemre, hogy egy kis ízelítőt kapjunk a kapcsolatukból, megértsük miért is állna azon az oldalon, ahol, és hogy az útjaik keresztezzék egymást. Talán nem árulok el túl sokat azzal, ha azt mondom, hogy Doctor Poison veszélyes. Nagyon veszélyes. Viszont vele kapcsolatban többet mondanak, mint amit megmutatnak. Mint ahogy teszik ezt más elemekkel is, mégsem válik tőlük kevesebbé a mozi. Az időt, amit megspórolnak ezzel Diánába fektetik, és az ő útjának lehetünk a tanúi. Ez pedig szerintem sokkal fontosabb, mint hogy az ellenfél végig jelen legyen, és próbálja megakadályozni hősünk a küldetésében. Egyszerűen Diána története, ismerkedése a világgal szerintem sokkal kifejezőbb.

És ha eddig nem tudtalak volna meggyőzni arról miért is ez minden idők (egyik) legjobb szuperhős filmje, akkor bedobom az aduászt. Mert klasszikus. Ilyen filmeket, mint a Wonder Woman ma már nem készítenek. Tele van energiával, tiszteleg a karakterek előtt, hűen bánik velük, ráadásul a filmet végig bejárja az az érzés, ami a nézőkben már 76 éve lappang. Nagyon régivágású mozinak érződik, ami egy olyan különleges élményt biztosít a nézőnek, amelyre az utóbbi jó sok évben talán csak a Kaliforniai álom volt képes. Egyszerre tiszteleg Christopher Reeve Supermanje előtt, és mutatja az utat a jövőbe. Soha nem veszi le a szemét a célról, feszes tempót nyújt még akkor is, amikor egy kicsit leül megpihenni. Kellenek az emberi momentumok, hogy megédesítsék ezt a zamatos csemegét. És hidd el, semmivel sem gyengébbek.

Nem csak a két karakter osztozik meg egyenlően a hősiesség terhén, de mindkét nem találhat benne olyasmit, amit élete végéig magasztolhat. A pasiknak ott van a kardozás, a háború, és a lehengerlő akcióparádé, csupa olyan dolog, amiért minden hapsi megveszik. A csajok pedig számtalan réteget fognak felfedezni benne, kezdve a roppant kifinomult érzelemgazdagságtól, a mély karakterábrázoláson át, egészen a fontos mondanivalóig. Nem említve azt, hogy minden idők legjobb női karaktere egy blockbuster főszerepében pompázik. És meg se kottyan neki.

Patty Jenkins rendezését csak isteníteni lehet. Tényleg ő volt a legrátermettebb a feladatra. Elég csak megnézni a parti összecsapást, amelyhez foghatóan lenyűgöző akciójelenetet, én még soha nem láttam. A víziója végig kristálytiszta volt, mint ahogy az is, mennyire tiszteli a figurát. Hűen egyengette az útját, és olyan alakításokat csalt ki színészeiből, amelyek egy életre beívódtak az emlékezetünkbe. Gal Gadot pedig minderre rátesz még sok-sok lapáttal. Több ő egy gyönyörű arcnál, rétegekből építette fel Diána figuráját. Édes, amikor buja, szenvedélyes, amikor játékos, elszánt, amikor a tettek mezejére kell lépnie. Ártatlan, mikor új terepre téved. Érdeklődő, miközben egy picurkát naív, és akkor is eszes, amikor minden más logika felmondta a szolgálatot. Chris Pine szintén élete alakítását nyújtja Steve Trevor sármos megformálásában. Olyan hőst tesz a vászonra, akire már rég vágytunk. Steve Trevor lepipálta Kirk kapitány esszenciáit. Megérte 76 évet várni erre a mozira.

 
A tökéletlensége teszi tökéletessé ezt a mozit, melynek minden eleme olyan, amilyennél jobbat álmodni se lehetne. Számomra ez a film egyszerre szól a felnövésről, a végzetünk betöltéséről, miközben iszonyatosan fontos, és szokatlan road movieként vezet át bennünket a történelem ezen nehéz szakaszán. És még sokkal több ennél. Elszánt, érzelemgazdag, és réteges. Minden újra nézés alkalmával lehet újabb dolgokat felfedezni benne. Nem kell óriási DC fannak lenni, hiszen nem nagyon kacsintgat ki a világra, nincs telenyomva easter eggekkel, végig csak önmaga akar lenni. Kecses, szenvedélyes, elszánt. Pont, mint egy igazi nő.


 WONDER WOMAN - Élmény beszámoló (17:16)

Wonder Woman - Villám vélemény (04:12)

SPOILERES kibeszélő érkezik vasárnap reggel!



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék