Főoldal

















DC: Újjászületés - Batgirl, Titans, Flash

Május végén kezdetét vette az új időszámítás a DC háza táján. Az Újjászületés eddig osztatlan sikereket ért el, június és július legjobban fogyó címei kerültek ki ebből az istállóból (Június Top-20 15, Július Top-20 18). Mivel sok címet olvasok így most csokorba szedtem az elmúlt időszak legjobb történeteiről alkotott véleményem.




Batgirl
Végre elkezdődött a Hope Larson korszak. Persze ez a végre mögött meglapul egy sajnos érzés is, hiszen hozzám nagyon közel állt a Brenden Fletcher-Cameron Stewart-Babs Tarr által kikövezett Burnside-i út. Életemben először érték el azt, hogy megkedveljem a figurát és ténylegesen meglássam benne az értékeket. Amikor bejelentették, hogy a trió távozik a karaktertől átjárt a frász hetvenöt érzése.

Túl vagyunk néhány nagyon hosszú hónap várakozáson, ami megelőzte az új korszakot. Közben persze végre animációs formában is debütált a karakter az új Gyilkos tréfában, melynek legüdítőbb pontja volt Barbara Gordon figurája. Viszont pontosan emiatt nőtt az elvárás részemről, és nem voltam biztos benne, hogy a léc átugorható lesz-e. Pláne, mivel Barb elhagyta Burnside-ot és elindult világot járni a Távol-Keletre, hogy tovább fejlődhessen, mint Batgirl.

Ami Hope Larson mellett szólt, hogy nagyon kedvelem a stílusát. Könnyed és szórakoztató, ami képes lehet nem csak fentartani, de növelni is az érdeklődésem a karakter iránt. Viszont pontosan az ifjúsági irodalmi múltja miatt rettegtem ettől a váltástól. Aztán már az első oldalon kiderült, hogy vaklárma volt az egész. Az első lapszámot lapozgatva végig átjárt a feelgoodság érzése. Nyugodt voltam, mert hamar tudatosult, hogy Batgirl jó kezekben van. Ez kristálytisztán átjött abból a panelből, ahol az utcán sétált zenét hallgatva. A karakter kivirágzott és ezáltal bearanyozta minden percem, amit vele töltöttem. Hallatlanul jól szórakoztam az első felvonáson, amely azonnal elérte, hogy tűkön ülve várjam majd a folytatást.

És ez az érzés nem is áll tovább a következő felvonásban sem. Sőt, még rá is tesz néhány lapáttal! Míg az első szám Barbara konkrét céljával foglalkozott és elmerült egy kicsit az új mitológiában, addig a másodikban megvillantotta Larson a saját stílusát. Egy kis romantikát csempészett a túrába, miközben Barbara Harcosok klubjásat játszott. Larsonnak a legpozitívabb hatása is ezen a fronton lesz megtapasztalható, ő ugyanis képes arra, hogy ismerős érzésekkel töltse meg a történeteket és bemutassa Barbara női oldalát is. Ennek a csipetnyi szerelmetes érzésnek pedig megvolt az az igazi első fellángolásos bája, amihez Barbara gyengédebb oldala is csatlakozott. Érezni benne, hogy vágyik erre az érzésre, de mégsem mehet utána, hiszen ő mégis csak egy vagány csaj. Ráadásul nincs pasi, aki őt is és Batgirl-t is a helyén tudná kezelni. A két szál pedig tökéletes szimbiózisban lélegzett és teljesen átérezhető volt Barbara egész héten át tartó dilemmája.

Ugyanez nem volt elmondható a rajz stílusról. Eleinte Dave McCaig színei jobban lenyűgözték a tekintetem, mint Rafael Albuquerque rajzai. Ám ez idővel, ha nem is fordult hatalmasat, de eljutottam arra a pontra, amikor már Rafael rajzait is nagyon megkedveltem. Főleg akkor csípem, amikor közelit rajzol Albuquerque Barbaráról. Azok hihetetlenül cukik. Az új alkotó csapat kombója azért is nagyon érdekes, mert Albuquerque és McCaig rajzai illetve színei egy klasszikusabb Batgirl világot idéznek, míg Larson írása egy friss, üde megközelítésbe helyezi a régi érzést. És ha ehhez még hozzá veszük, hogy Deron Bennett betűjei is mennyire ütősen néznek ki... Már is megkaptuk a kötelező kombót.
 

8 Tabasco szósz



TITANS (Rebirth-1-2)
Folytatódott a kedvenc címem az Újjászületés korszakában. Dan Abnett ismét maximálisan kijátszotta az Újjászületés elemet és egyre inkább az az érzésem, hogy ez lesz az a történet, ami leginkább kötődni fog a nagy történethez. Ugyanis már most ebből kapjuk meg a legtöbb információt.

Bevezették nekünk a Wally West - Linda Park szerelmi történetet, amit nagyon élveztem. Tetszik, hogy Wally ennyire szerelmes, hogy mindig csak a nőre tud gondolni, még a legnagyobb kalamajka kellős közepén is. Van valami megfoghatatlanul romantikus az egészben, ami csak még emberibbé teszi a karaktert. Persze mindez eltörpül a lényeges történések mellett. Mint például, hogy Omen Wally fejében turkál, hogy megpróbáljon információt kinyerni belőle. Ám elbukik. Így más módon kell megtudniuk ki változtatta meg az idősávjukat.

Ami nagyon megnyerő volt ebben a történetben, hogy minden ízében úgy igyekszik nosztalgikus lenni, hogy a figurák már szét széledtek és mégis "azok a boldog szép napok" címszóval emlékeznek vissza azokra az időkre, amikor együtt tolták a banda szekerét. És örömmel belevetik magukat a közös küldetésbe újra. Talán pontosan ettől válik az egész sztori olyan megnyerővé, nosztalgikussá, mégis marad egészen friss. Van valami ebben a Titansben, ami számomra lehengerlővé avanzsálja az egész gárdát és az egyik legerősebb címmé teszi a jelenlegi DC felhozatalban.
 
És ez nincs másképp a második számban sem. Folytatódott a harc a mágus ellen. Pontosabban saját magukkal kellett megküzdeniük, miközben valaki bevallotta az érzéseit és Linda Park ráébredt, hogy ismerős számára Wally West. Izgalmasnak tartottam a saját magukkal való összecsapást, és mindazokat a dolgokat, amit ez felszínre hozott. Mivel az egész szám egy nagyobb összecsapást ölelt fel így ez nem a kapcsolatépítésről szólt, hanem sokkal inkább akciódús volt. Persze a végén a fordulat fog okozni néhány álmatlan éjszakát az olvasóinak...

8 Tabasco szósz
 
The FLASH #1-2.

"Legyen hited az emberekben, August" - mondta Barry Allen az első új speedsternek miután lekapcsoltak néhány pitiáner speedster tolvajt. Kettejük barátsága pedig egészen új szintekre lépett az előző lapszámban, ám a valódi próbatételeik csak most kezdődnek.

Epikus pillanatok egész sorát nyitotta meg az a jelenet, ahol Barry elvitte Augustot Zoom-hoz, aki az Iron Heightsban raboskodik és elmesélte a történetét. August figuráját sok okból lehet kedvelni, de azt muszáj leszögezni már rögtön az elején, hogy ő nem csupa szív figura, mint Barry. Egy kicsit olyan, mint Anakin Skywalker, aki egészen addig a világosban marad, míg el nem ér a határvonalig. Hogy utána mi történik, az már csak rajta áll. De felteszem meg fogjuk tudni, mert eddig minden egyes megszólalása oda vezet, hogy nem lesz olyan, mint Clark a Smallville-ben.
 
Viszont a lapszám okkal a "Rohanó város" címre lett keresztelve. A S.T.A.R. Labs-ba érve Barry és August találkoztak Dr. Meena Dhawan-nal, aki egy másik részlegről lett áthelyezve a új Speed Force Teszt Center élére. Ő maga is egyike az új (remélhetőleg) hősöknek, aki segítene szeretne minden elveszett Speedsteren. Kettejük dinamikája Barryvel a felvonás legkellemesebb élménye volt. Sőt, nem csak hogy jól működött a két karakter együtt, és rengeteg bizalom gerjesztő elemmel láttak el, de még Iris mellékszála is kifogástalanul illeszkedett bele a történetbe. Amit érdekesnek tartok Irisszal kapcsolatban a tévésorozathoz képest, hogy itt mennyivel jobban hasonlít Lois Lane-re és hogy ez mennyivel jobban áll neki.

Úgy tűnik a Flash folytatja azt, amit pár lapszámmal korábban elkezdett és magas oktán számon pörögve szórakoztat. Barry Allen pontosan az a csupa szív figura, aki mindenkiben a jót keresi, pont úgy, mint a tévében. Ahogy segített Avery-nek megismerni az új képességét egyszerűen fantasztikus volt. Az egész oldalas rohanások pedig egyszerűen feltette az i-re a pontot. Viszont a kötelező csavar a történet végén igen csak sok álmatlan éjszakát fog okozni...

"Én is vesztem már el a Speed Force-ban... Úgy találom emlékezni dolgokra, amiket szeretsz, képesek segíteni visszatalálni."


The Flash #5.
 
Barry Allen meglóg a Ferrarival. Miután legyőzte Godspeed-et, és segítkezik az új speedsterek kiképzésében Barry Allennek hosszú idő óta először végre lehetősége van kivenni egy szabad napot.

Egy parodikus epizódra számítottam, és egy egészen másmilyen történetet kaptam. Az elég egyértelmű volt már az elején, hogy a főhajtás a címben ki is merül azon a ponton. Rögtön az első oldalon Meenával indított a történet, akit az elmúlt részekben nagyon megkedveltünk. A közte és Barry közt kialakuló románcra pedig a tengerparti napfelkeltés jelenet tette fel a pontot. Viszont ezt követően Barry szinte teljesen fel volt mentve a lapszámbeli kötelezettségei alól. Iris-szal kávézott, majd dolgozni ment, így a fókusz átkerült Meenára és az egyenlőre "még nem állok készen, hogy versenyfutó legyek" Wally West-re.

Kettejük barátsága nagyon üdén ragyogta be a történetet. Sok minden történik a jelenlegi Flash sorozatban, és hiába a két heti megjelenés nagyon keveset kapunk a kiképzéses pillanatokból. Tény, fele annyira se lehetnek érdekesek, mint azt elképzelem, plussz így Joshua Williamson időt nyer, hogy nem kell bemutatnia mindenkit. Elvégre elég nagy tavat csinált magának, amiből válogathat. Éppen ezért esett olyan jól, hogy ez a történet Wallyra és Meenára fókuszált. Ahogy a nő elkezdte kiképezni a kissé félénk Wally-t szerintem egyszerűen volt fantasztikus. Tele volt könnyedséggel és humorral az ő száluk. És szükségünk is volt erre a hangulatra az epizód végi fordulat tükrében, ami alaposan kikészítette az olvasó idegrendszerét. Azt hiszem valahogy így kell egy Flash epizódot írni.



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék