Főoldal

















unREAL: A legaddiktívabb bűnös élvezet

Végre egy nyár, amikor nem az ABC Family lopja be magát a szívünkbe! Az elmúlt években ugyanis ők szállították a nyár sorozatait. Néhány esettől eltekintve, amikor egyéb mélyebb vagy komolyabb témájú kábeles drámák lopták el a rivaldát. Idén nyáron pedig minden idők egyik legbizarabb szituációja történt: Egy 2013 kisfilmből sorozat lett, amely olyan baljós és sötét képet fest napjaink televíziójáról, amelyhez fogható még sosem jelent meg rajta. És mindezt a Lifetime csatornán.




Amit én nagyon szeretek ebben a sorozatban az kétségtelenül az, hogy mennyit enged meg nekik a csatorna. Amikor a hatodik rész végén meglépték a sokkoló fordulatukat, akkor nem hittem a szememnek. Napokon keresztül nem voltam képes feldolgozni, hogy egy ilyen csatornán tényleg képesek voltak elmenni ideáig. Ahelyett, hogy valami habkönnyed szappant igyekeznének lenyomni a torkunkon az eddigi talán legaddiktívabb tévéműsorral szembesülünk, amely mellett még az Empire is bizony jócskán elmarad.

Everlasting egy valóság show, ahol tizenhárom lány küzd meg egy gazdag britt hapsi kegyeiért. Ugye ismerős az alaphelyzet és milyen jól mutatnak ezek a naív romantikus műsorok a tévében! De vajon mi történik a kulisszák mögött? Ezt mutatja be az unREAL, napjaink legjobb televíziós műsora, melynek második évada érkezhet majd a jövő nyáron.

A lányok közt akadnak olyanok, akik kedvelik egymást, míg mások ki nem állhatják. Szerencsére azonban ez a széria nem rájuk fókuszál. Őket inkább csak kellékként használják, hogy bemutassák a stáb, különösen a producerek vadászösztöneit, akik egymással versengenek, hogy ki is maradjon talpon. Mint bábmesterek játszanak az emberek érzéseivel, hogy a szerintük létező legjobb műsort tegyék le hétről hétre az asztalra a szerelemről ácsingózó háziasszonyoknak. És ez az, amitől az unREAL jobb lesz, mint bármilyen insider sorozat, amit valaha láttunk.

A pillanatok, amiket bemutat a karakterek életéből, bebizonyítja, hogy mennyire szerencsétlenek, esendőek és szétesettek ők a romlott felszín alatt. Olyan nőkre fókuszál főleg, akik a munkájuk megszállottai, de ugyanakkor naív romantikusok, akiket ez a kettősség, a tökéletlenségük tesz szerethetővé. Egyszerre kedveled és utálod őket egyes cselekedeteiket követően, máskor pedig akár csak a többi karakter próbálod meg kitalálni, hogy ez csak egy álca, ami elengedhetetlen a munkájukhoz, vagy ezek a valódi személyiségjegyeik. Ami szerintem élvezetessé teszi, hogy úgy játszanak a nézőkkel is az írók, mint ahogy ebben a műsorban manipulálják a producerek a figurákat.

Van benne egy fajta versenyszellem is, de nem fókuszál a szereplők közti feszültségekre, sokkal inkább a stábon belüli viszonyok, érzések és hangulat feltárására. Ahogy hébe-hóba megengednek egy-egy intimebb pillanatot, amikor tényleg megnyílnak valaki előtt, hogy aztán egy nano szekundummal később visszabújjanak a csigaházukba, amit három rétegnyi tüskével vettek körül. A bizonytalanság és a pszichológiai történet emeli ki az átlagból és teszi az idei nyár egyértelmű uralkodójává.

Nagyon élveztem a szezon felépítését is. Ez a szezon már a kezdetektől bajban van, látni az uralkodó jegyeiket, ráadásul Rachel is visszatér az előző évados összeomlását követően. Ez pedig mindenképpen olyan nyom, amin el lehet, sőt mi több, el is kell indulni. Eleinte szépen altatják el a nézőt, miközben az érdeklődését fokozatosan ébresztik fel.


A fél évadhoz érve pedig minden megváltozik. A sorozat fordul egy hatalmasat és úgy készít elő egy sokkoló eseményt, hogy senkinek sincs fogalma annak közeledtéről. Már mikor benne vagyunk a jelenetben is csak arra tudsz gondolni, hogy "á, úgyse fogják meglépni", és mikor megteszik akkor kezded csak el igazán csodálni az unREAL-t. Már ha addig nem volt elég meggyőző. De nincs az az esemény, ami a klasszikus Freddie Mercurys dal ellen szegülhet: "The show most go on" ("A shownak folytatódnia kell!)! És akárcsak az életben, nem szabad beletemetkezni, magunkra venni az események súlyát, hanem felül kell emelkedni a fájdalmon, ugyanis a mi utazásunk még nem ért véget és ahogy az LGT is megénekelte már, "Nem adom fel, míg életben találsz".

A szezon második fele pedig pontosan ennek megfelelően épül fel. Miután feldolgoztuk a történteket Adam és Rachel kapcsolatán volt a sor, hogy a tettek mezejére lépjen. Ám míg az ő történetük titokban felfelé ívelni látszott, addig más hamis remények bizony romba döltek. Quinn szerelmi élete hiába tűnt királynőinek valahol ő is szörnyen betegen vonzódik a drámához, akár csak Rachel. A két karakter lényegében ugyanolyan érzéketlen és éppen erre van szükségük, hogy a létező legjobb műsort szállíthassák hétről-hétre. Kellenek egymásnak, mint egy darab kenyér. A kérdés csak az, hogy vajon édes Annát kibírja-e a sok pofont, ami ezzel jár?

Majd befutott a grandíózus finálé, amely sokkal hatásosabb is lehetett volna, ha nem igyekezték volna minél előbb ellőni minden nitrójukat a felkészítésben. Britney visszahozatalát már ellőtték a marketing kampányban - teljesen feleslegesen-, mert nem tudta szállítani azt, amit elvártunk volna tőle és igazából az alap kedélyeket sem zavarta meg. Cserébe viszont Rachel szála az eddigi legjobban alakult. Van ez a mondás az írók között, hogy ha igazán szeretsz egy karaktert, akkor megkínzod és a poklok poklának teszed ki. Nos, Rachellel pontosan ez történik. Dobja Jeremy-t, majd Adam dobja őt, miközben próbálja megérteni mi is történt és igyekszik Quinnel felkavarni az állóvizet a nagy Everlasting fináléra, amit Quinn is személyes bosszújaként tervez Chett ellen. Megannyi érzelem, árulás és bosszú csúcsosodik ki a fináléban, amelyek elvezetnek bennünket a sorozat kétségtelen legjobb jelenetéhez Rachel és Quinn között.

A sorozat kreátora, Sarah Gertrude Shepiro 2013-ban elkészítette a "Sequin Raze" című 20 perces rövidfilmet, melyet a sorozat előzményének tekinthetünk. Megtekintése nem kötelező, ugyanakkor nagyon erősen ajánlott. Részben, mert jó bekapcsolódási pontot nyújt Rachel figurájába, amit említenek az első epizódokban, részben pedig az a kiborulás az egyik kedvenc jelenetem, ugyanis nagyon hatásos, őszinte és végtelenül kegyetlen. Az ő alkotó partnere ismerős lehet sokaknak, ugyanis Marti Noxon (Buffy/Angel) karrierje érintette jó néhány kultikus kedvencünket. Ő gondoskodik arról, hogy a sorozat olyan bevállalós legyen, amennyire ez csak lehetséges.

Rachel Goldberg figuráját a kisfilmben még Ashley Williams (Így jártam anyátokkal) formálta meg, ezúttal azonban Shiri Appleby-é (Roswell, Derült égből család) a lehetőség, hogy életre keltse. Sok mindenben láttam már Shiri-t, de még egyik korábbi munkájába sem gyakorolt rám ekkora hatást, mint itt. Jó kérdés, hogy erről a karakter, vagy a színész tehet-e. Esetleg az időnként vállalhatlanul rémes sminkek, amik sokkal realisztikusabbá teszik a tévében háttérben dolgozók életét. Az viszont biztos, hogy nincs nála jobb és manipulatívabb producere a shownak, neki pedig élnie kell valamiből, így kénytelen felvenni a kesztyűt és leküzdeni saját undorát, hogy visszatérhessen. Ő a legfőbb bizalmasa a főnökének, Quinn King-nek.

Contanze Zimmer (Törtetők) szintén karrierje eddigi legkimagaslóbb alakítását nyújtja. Ha kell érzéketlen, ha kell kegyetlen, és ha van rá ideje elgyengül a házas főnöke karjaiban. De sosem megtört. Még sebzetten is csak hajszolja a vágyait és egy olyan világban szeretne érvényesülni, amit a férfiak uralnak. Tisztában van vele, hogy esélye sincs, de erre a helyzetre is van megoldása. Eléri bármit is akar. Ez teszi őt oly vonzóvá.

Mindketten csak úgy lubickolnak romlott figurájuk bőrében. Shirly figurája helyenként nagyon zavarodott, máskor pedig elképesztően ravasz. Contanze viszont egy erős, határozott nő, akinek csupán egyetlen gyengesége van: Hogy hisz az igaz szerelemben. A módja, ahogy ezt a két tökéletlen nőt megformálják emeli az unREAL-t igazán hatalmas magaslatokba. Részben miattuk, részben pedig az erős és merész forgatókönyvek miatt én még akár odáig is elmernék menni, hogy még soha nem készült ehhez foghatóan erős sorozat. A Lifetime-on egészen biztosan nem.

Az unREAL első évada mindössze tíz epizódot számlál, de nagyon erősen ajánlott a megtekintése. Addiktív, úgy hogy csak ésszel tessék bánni vele. Nem szeretnénk, ha valaki más is emiatt elkezdené nézni A nagy Ő amerikai adásait, hogy megpróbálja kitalálni vajon mi történt egy-egy jelenet alatt. És ahogy ezt minden filmes iskolában tanítani szokták: A valóság formálható, alakítsd olyanra, ami meglep másokat.



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék