Főoldal

















Raising Hope: Nevelésből sosem elég az elégséges

És mit van ilyenkor tenni, mint visszatérni és tovább tanulni, nevelgetni azt az új jövevényt. A cuki faktor mellett azért erősen bejátszik az a tényező is, hogy a Raising Hope napjaink második legjobb szituációs komédiájaként van jegyezve (az egy kamerások között), és ennek megfelelőre sikeredett a visszatérésére. Némi zenei múlt felidézésével és olyan fájdalmasan sírva röhögős poénokkal, amelyekért imádjuk nézni ezt a világot. Persze új nézők is bekapcsolódhatnak, de minek? Kezdjék szépen elölről, mert számomra a sorozat kábé semmit sem változott. Hascsapkodós nevetés heti húsz percben.




Mit is érdemes elmondani a második évad premierjéről? Nos, Shelley az elején egy röpke dalban összefoglalja, honnan-hova jutottunk el, kellő részletességgel, így akár új nézők is jöhetnek, de mint mondtam, nem tanácsolom. Tessék csak elkezdeni előlről, nem olyan sok az a 22 rész. Majd a rész témáját az adta, hogy Jimmy megtudta, 13 éves korában volt zenei tehetsége, csak aztán fejbe találta valami minigolfütő és hirtelen minden elszállt. Most pedig az egész család ezt próbálta visszahozni, miközben a tévés sitcomokban látott gyógymódokat igyekeztek átültetni a gyakorlatba. Csak úgy repdestek a popkult utalások, amikért külön jó pont jár, hiszen elképesztő mennyit képesek hozzáadni ehhez az amúgy is magas szinthez.

Szokás szerint szakadtam a sorozaton, hiszen a rész végi ámulatba ejtő tanulság előtt rengeteg poént ellőttek. Kicsit mondjuk sajnáltam, hogy Sabrinát ennyire háttérbe tették, MawMaw-t meg előtérbe tolták, de talán megérte, mert itt működött. Imádom, ahogy a színészek úgy közlik az írók öniróniáját, hogy az arcuk se rezzen meg tőle. Én ezt nem bírnám, mert tutira elröhögném magam. Gondolok itt arra, mikor Virginia elkezdi, hogy feltolta Jimmy videóját a netre és már heten, érted HETEN látták, és hogy ebből mekkora siker lesz. Aztán az egyetlen elfogadható módon rátesznek még egy lapáttal erre a poénra. Komolyan mondom, hogy zseniális, mint ahogy a "múlt ismétli önmagát" (a "halál madara", Jimmy régi pólóba bújik, sört vedel).

 

Sajnos a folytatásról már nem tudok ilyen jókat mondani, ugyanis a második részen nem nagyon nevettem. Ami poén volt benne azt is Burt vagy Virginia szállította, nem pedig Jimmy vagy MawMaw. Szájba rágós volt, ez a "ne hasonlítgasd magad másokhoz"-dolog, mégha igaz is. A tanulság abszolút átjött, de nagyon rosszat tesz a pénz világa ezzel a sorozattal. Valahogy miután kiderült, hogy Sabrina gazdag minden megváltozott. És sajnos nem előnyére. Azt hiszem Greg Garcia, a show feje is a csóró emberek történetében a legjobb, hiába szerette volna most azt hangsúlyozni, hogy mindenki másban jobb, de ez a jó, hisz ez tesz bennünket egyedivé. A tanulság sajnos a humor faktor rovására ment. Remélem ez csak egyszeri ballépés volt, hisz azon ritka részek közé esik, ahol azt mondom: Nem szeretném többet viszont látni a figura családját.

Nálam a második rész rontott az összképen, mert a premier alapján egy falatnyival sem rosszabb évad elé néztünk, de mivel itt volt ez a Sabrina centrikus rész, már biztos rosszabb lesz, hiszen ennyire gyenge nem volt tavaly egyik sem. Igen, a Hope produkált egy gyenge részt, miután kicsit másmilyen volt a premier érzése is. Vajon mi történhetett? Mi változott meg? Remélem semmi és csak "vissza kell szoknom" a Chance családhoz, és minden hamar visszatér a régi kerékvágásába. Szeretném. 78%



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék