Főoldal

















Fel!

(Up, 94', 2009)


Dráma. Méghozzá a legkeményebb és legmeghatóbb fajtából. Annyira szomorú, hogy időnként az embernek már-már sírni támadna kedve, viszont pontosan ettől olyan felemelő. A legszomorúbb történet, amit valaha animációban készítettek. Semmi túlzás sincs benne, hiszen ez a film érzelmileg viseli meg a nézőt, éppen ezért szeretném már most letisztázni, hogy ez NEM gyerekfilm. Ez egy megható történet, amit a felnőtteknek meséltek el csodaszép animációba csomagolva. Gyerekek is élvezhetik, csak ők közel sem fogják ennyire megérteni és átérezni, hogy miről is szól ez a film.




2009-es mozis évem legnagyobb csalódása volt, hogy nem jutottam el erre a felnőtt Pixar-"mesére" moziban. Bár sok negatív kritika érte nekem pontosan azért jött be, mert végre nem csak meséket készítenek animációs technológiával, hanem a Pixar tisztában van kik azok, akiket betud csalogatni a filmjeire és azok életkorával is tisztában van, így az utóbbi években rájuk is fókuszálnak. Ez a történet elsősorban a felnőtteknek szól, hisz pontosan olyan, mint maga az élet. Már az első pár percében megalapozza, hogy milyen érzés együtt felcseperedni valakivel, leélni vele az egész életünket, miközben közös álmaink megvalósításába újra és újra beleszólnak a hétköznapok. És láthatjuk azt is milyen mikor a szerelmünk már eltávozott és hogy mennyire másképp sültek el a dolgok, mint szerettük volna. Ettől olyan zseniális és magával ragadó a mozi, hogy benne van egy ember élete, és mi részesei lehetünk ennek. És ez még csak a bevezető által megalapozott hangulat.

A Pixar mindig különlegeset és újat alkotó munkatársai, köztük a Szörny Rt. ünnepelt rendezője szó szerint is felemelő, és egyben rendkívül szórakoztató kalandra csábít, ahol a határ a csillagos égnél kezdődik!
A Disney-Pixar alkotása a 78 éves légballon kereskedő, Carl Fredricksen élete legnagyobb kalandjáról szól, aki a világ felfedezéséről álmodozik. Úgy dönt, valóra váltja néhai szeretett felesége álmát és elutazik Dél-Amerikába a legnagyobb vízeséshez, ami a földön létezik: a Paradise Falls-hoz. Egész életében vágyott egy óriási kalandra, így ezer meg ezer luftballont köt a házára és elrepül messze, a világ egyik leggyönyörűbb és legtitokzatosabb vidékére, a Tepuis táblahegyekhez.

Az a helyzet, hogy nem tudom szavakba önteni ezt a mozit. Egyszerűen nem megy. Próbálom feldolgozni és értékelni a láttottakat, de újra és újra ott kötök ki, hogy ez nem az a film, amiről érdemes beszélni. Ez az a film, amit megnézel és közben észre sem veszed, de máris elhasználtál egy százas pézsé készletet. Számomra már az első negyed órában eldőlt, hogy milyen lesz az alaphangulatom a film alatt végig. Pedig akkor még el sem jutottunk a jelenbe. Ellie személyisége is annyira, de annyira magával ragadó volt, hogy nem lepődtem meg azon, hogy a bácsi úgy döntött valóra akarta váltani a közös álmukat. Csak sajnos túl későn. Amikor megérkeztünk a jelenbe a szomorúság a legkevésbé sem múlt el, hiszen láttuk, hogy mennyire szenved a figura, mennyire ragaszkodik a múlthoz. És mikor megjelent a "kis postás fiú" mindez mit sem változott, csak egy pirinyót oldódott. Talán.

Ha pár év múlva megkérdezik mire fogok emlékezni a filmből egyértelműen ráfogom vágni, hogy Carl életére. És arra a tökéletes ívre, amit a karaktere bejárt a filmben. Igen, ez lenne az irodalmi norma, de az egészben mégis volt érzelem, és érződött rajta, hogy több réteg is meghúzódik a felszín alatt. Ugyanezt nem tudnám elmondani a kissrácról, noha az ő családi háttere sem a legegyszerűbb, és a sok csalódás után egy pontosan ilyen pót-nagypapát érdemelt meg, mint amilyet kapott. Kettejük összekeveredésében volt valami mókás, valami sorsszerű, valami egyedi. Mint minden Pixar alkotásban, ettől kezd saját életet élni a nagy vásznon a kaland.

A film nem szűköldködik a könnyed pillanatokban sem, mégis az embert annyira képes letaglózni az odavezető út, hogy egyszerűen nem tudják feloldani azok a részek. Néhányszor sikerült nevetnem, de mindig ott kötöttem ki, hogy ez egy hihetetlen felmelő drámai történet. Hogy mi számomra a történet tanulsága? Sosincs késő, és sose add fel az álmaid! Küzdeni kell, az életben semmi sincs ingyen, és hogy nem jó magányosan csak várni a halált és a múltban élni. Bölcs alkotás. Ráadásul karaktercentrikus is, és valahogy az egész nem csúszott ki az alkotók keze közül. Minden elem a helyén volt, minden felvonás pontosan ott és akkor kezdődött, amikor kellett neki, egyszerűen teljesen hibátlan a film.

A Wall-E-val néhány éve megalapoztak valamit. Ezt az érzelmes felnőtt mesélést. Majd jött nekem a Toy Story 3, amit már nem bírtam ki és kitörtem, és végül összeszedtem minden bátorságom, hogy megnézzem ezt a filmet. Az utolsó kettőben az a közös, hogy míg a Toy Story 3-nál maximum 2-3 jelenet ennyire erős érzelmileg, addig itt kemény másfél órán át kapod őket. Ez az egyetlen különbség a kettő között. Mégis ez a film valóra váltja a legvadabb képzeletünket (repülő ház), ráébreszt, hogy a példaképeink sem feltétlenül szentek, és közben mégis az életről okít. Én pontosan ezt a bölcsességet szeretem a Pixar alkotásaiban. Jó látni, ahogy évente egyszer megelevenednek az álmok, és a felnőttből újra gyerek lehet, és ahogy a vágyaik, és fejlődésük keveredik azok csodás színpompás élményt nyújtanak. Ahogy a címe is mondja, a FEL egy felemelő történet. 100%


Magyarhangok: Makay Sándor és Ducsai Ábel
További magyarhangok: Tordy Géza, Hujber Ferenc, Ganxsta Zolee, Csuja Imre, Fenyő Iván, Faragó András, Kassai Káreoly, Károlyi Lili, Bogdán Gergő, Némedi Mari, Bardóczy Attila, Rajkai Zoltán, Petridisz Hrisztosz, Sörös Miklós, Varga Gábor
Msz: Simon Nóra
Sz.R.: Faragó József



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék