Főoldal

















Felhangolva

(Get Him to the Greek, 105', 2010)


Hadd ne mondjam, hogy milyen mélységesen mérhetetlenül csalódtam ebben a filmben. Lehet velem van a hiba, hogy túlzottan vártam már azóta, hogy a Lepattintvát először láttam a moziban, lehet ez most tényleg nem jött össze. Ami kész röhej, mert minden adva volt. Két óriási figura, két baromi jó színész, az Apatow branch hátszele és megannyi ismert arc kissebb szerepekben. Hogy a témáról már ne is beszéljünk. És miután láttam kezdek el csodálkozni azon, hogy ez a film hogy lehetett "ennyire" sikeres...




Jonah Hill és Russell Brand ismét összedugta a fejét a Lepattintva rendezőjével, hogy egy újabb térdcsapkodóan vicces komédiát forgassanak. Aaron Green-nek (Hill), a feltörekvő zenei menedzsernek mindössze 72 órája van arra, hogy Londonból leszállítsa Aldous Snow-t (Brand), a kezelhetetlenül vad rocklegendát egy Los Angelesben rendezett koncertre. Aaronnak az állása a tét, ezért kénytelen átverekednie magát az erkölcstelenség és őrület tengerén, azaz Aldous mindennapos menetrendjén, hogy időben eljuttassa a rocksztárt a világhíres Greek Theatre színpadára.
A Felkoppintva és a Superbad producerének újabb, tabuktól mentes vígjátéka elsöprően szellemes és lendületes szórakozás!

Nem értem hol és mi romolhatott, de az egyszer biztos, hogy minden nagyon félre siklott. Oké, voltak pillanatai a filmnek, amikor összejöttek a poénok és nem azt érezte az ember, hogy ez a "nyújtsuk a rétestésztát" mozgalom ezen esti kísérlete. Nem mondom, hogy ez olyan sűrűn összejött, de időnként akadtak jobbnál jobb pillanatai, amelyek előtt emelem kalapom. Azokat kivéve viszont az egészet átjárta valami gagyi szag, ami nagyon büdös volt, és nem tudta kikerülni a kötelező "dugjunk fel kokót a seggünkbe", meg "vibrátort a hetero pasi szájába" poénokat, amikért kár. Abszolút kár, ugyanakkor pontosan ilyen őrültségeket képzel el a "hétköznapi ember", amikor arról álmodik, hogy milyen lehet a rocksztárok élete. Legalábbis én ilyesmi sztorikat tudnék elképzelni hozzájuk.

Amikor 2008-ban megismertük Aldous Snow karakterét azonnal tudtuk, hogy ez egy bomba figura. Jason Segel most marhára belenyúlt a tutiba. Aztán jött a hír, hogy fogják Jonah Hill-t, és egy másik karakter bőrében összeeresztik Aldousszal. Mondanom sem kell, hogy mennyire örültem neki. Részben a castingnak köszönhetően, részben mert abban a filmben mindketten csak mellékszereplők voltak egyszerűen baromira működött a dolog. Ez a film alatt pedig végig ezen agyaltam. A játékideje túl hosszú, vagy csak a figurákban nincs több, mint egy erős mellékszerep? Mert annak tökéletesek voltak, csak épp egy egész estés filmet képtelenek voltak elvinni a hátukon. Tetszett a film eleje, és nagyon bejött még az a Sarah Marshall-os poén is. De úgy nagyjából itt véget is ért a történet. Ráadásul a rendező minden húzása sem jött be, hiába akart valami road movie-szerűségnek ábrázolni ezt a filmet. Nem tudom miért nem működtek a dolgok, mert a magánéletiszálak tele voltak drámai felütéssel - igaz, azokat mérhetetlenül ki is aknázták-, de valahogy a többi nem működött. és talán egy pillanatig sem sikerült felmásznia arra a szintre, amit ez a casting megérdemelt volna.

Földi Tamás szinkronja alapjába véve jó. Nagyon örültem, hogy nem mert ő sem nyúlni a Jonah Hill - Szvetlov Balázs pároshoz, mert szerintem ezek még A 40 éves szűz-es találkozásukkor összenőttek. Az mondjuk már egy kicsit kevésbé tetszett, hogy Aldus "új hangot" kapott - legalábbis a Felkoppintvához képest. Nekem az volt a fő problémám vele, hogy Seder hiába játszik le bárkit a szintről és hiába isteni mindig, valahogy nem éreztem őt Aldousnak. Valami hiányzott belőle, ami mondjuk Posta Victorban megvolt. Talán az a laza flegmaság, amit Seder másképp csinált és valahogy az egész figura kevésbé volt vidám és őrült tőle. Nem tudom. Solecki Janka mennyei volt, és nekem Bőhm Anita is nagyon bejött. Mindketten illettek ebben a szerepükben a színésznőikhez is, úgyhogy pacsi.

Kár is lenne tagadni ez a film sok szempontból óriási csalódás, ráadásul túl hosszú is. Nem biztos, hogy olyan hamar fogom újra nézni, és pláne nem sokszor. A zeneipar ábrázolása bejött, a figurák időként ugyan félresiklottak, de alapjáva véve megállták a helyüket és néha még az is összejött, hogy fenntartsa az ember figyelmét. Nevettem is rajta jónéhányszor, de valahogy mégsem tudta Nicholas Stoller az egészet olyan könnyedre és lazára venni, mint ami a témában rejlett. Nekem ezért nagy csalódás. Egyszerűen tényleg benne volt a lehetőség, hogy az év egyik legjobb kisköltségvetésű vígjátéka legyen, de ez így egyszerűen nagyon nem jut be az idei év elitjébe. Kár érte, nagyon kár. 60%


Magyarhangok: Szvetlov Balázs, Seder Gábor
További magyarhangok: Böhm Anita, Vári Attila, Forgách Gábor, Solecki Janka, Spilák Klára, Púpos Tímea, Gazdig Katalin, Pipó László, Csantisz Ildikó, Fehér Péter, Stern Dani, Mezei Kitty, Bogdán Gergő,Illyés Mari
Msz: Laj Gábor
Sz.R.: Földi Tamás



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék