Főoldal

















Örömapa 2.

(Father of the Bride Part II, 107', 1995)


Az örömapa kettő pontosan attól olyan jó, amitől az egy is. Minden eleme a helyén van, tele van visszatérő dolgokkal, a család és az alapkonfliktusa is nagyszerű, a hangulatáról nem is beszélve. A '90-es évek érzése járja át minden képkockáját és bizony ettől válik maradandó alkotássá. Meg persze az újabb mondanivalótól, az újabb érzéstől, ami Mr. Banks-et hatalmába keríti, és attól, hogy mindezt szórakoztatóan tálalja. Azt hiszem akinek tetszett az első rész egy rossz szava sem lesz majd. Egy minden ízében méltó folytatás.




Az Örömapa második részében még nagyobb bonyodalmak várnak a család fejére, Mr. Banks-re. Pedig minden olyan szépen indul: George és felesége között teljes a boldogság, lányuk, Annie, és férje, Bryan, ugyancsak boldogan élnek, mindkettőjük dolgos, felelősségtudó felnőtté váltak. George fia is lassan felcseperedik, a házra felvett kölcsön utolsó részlete is közeledik már - igazán nincs tehát ok a panaszra. És egyszer csak bumm, - beüt a mennykő. Annie és Bryan váratlanul bejelentik, hogy gyerekük leszi. De mindez semmi ahhoz képest, hogy George felesége, Nina is előáll a hírrel: ő is állapotos. George egyszerűen képtelen felfogni, ami körülötte zajlik: nagyapának még túl fiatal, de apának már túl öreg.

Különleges film. Végig néztem a stáblistáját, mert úgy éreztem nem tudok felkelni. És nem csak azért, mert Alan Silvestri régimódi dallamvilága annyira lenyűgözött, vagy hogy az egész film roppant különleges muzsikákból épült fel. Sokkal inkább arról van szó, hogy nem tudom mit mondhatnék túl azon, hogy imádom és nagyon tetszett. Aztán megpróbálom végig gondolni. Kiemelni a mondanivaló lényegét, hogy ez egyszerre szólt a tovább lépésről, és az újrakezdésről. Hogy életszagú volt, hogy roppant kedves. Másképp volt megható ez a film. Mások a különleges tartópillérei, mint Az örömapának, mégis teljesen hasonló, mondhatnám egyenértékű vele.

Tulajdonképpen itt ugyanarról van szó, mint az első részében. Egy kicsit a változásról, meg egy kicsit a vágyakról és egy csipetnyit a múlt iránti ábrándozásról. És valahogy ez a kettő összeköti egymást, feléptve általa egy csodálatos filmet. Indokolt folytatás, hiszen túl azon, hogy nagyszerű film, a sztori is üdítően hatott. Az egykori lányból lányból Az örömapában nő lett, és feleség, itt pedig a feleségből anyuka lett - és újra nővér. A nagyapa pedig ismételten apai örömök elé néz... Ez utóbbira remek jelenet volt, mikor Eugene Levy-től vissza akarja venni a házát. Az eladás pillanata volt a továbblépés, a jövőbe való kalandvágy érzése, míg a visszavétele a ragaszkodás a múlthoz, és a családi értékekhez. És valahogy ez a kettő keveredik folyamatosan a film alatt, és ettől oly mesés.

Szerencsére a három legkedveltebb színész hangja mit sem változott. Barbinek Péter isteni Martin bőrében - mint azóta is mindig. Andresz Katit is megszoktam már. Viszont Somlai Edináért még mindig oda vagyok a leányzó szerepében. Talán csak Short hangja változott át Kassai Károlyéra, de ennyi bajunk legyen. A szinkronja összeségében tehát remek.

Hol is tartottam legutóbb? Ja igen, szóval a srác és a lány szakítottak. De elkészült a folytatás, a fiú pedig egyedül ült be rá. Ahogy nézte a vásznon ezekre gondolt: "Annyira csodás lány - okos és mókás. Olyan dolgok ezek, amiket nehéz találni." Aztán teltek-múltak az évek, a srác elkezdett egyre sikeresebb zenész lenni. Felakarta kérni a lányt egy videoklippjéhez, és valamikor 2001-ben randizni kezdte. Egy évvel később már a lány a "I'm Gonna Miss Her (The Fishin' Song)" című klippben szerepelt. 2003 tavaszán, 9 hónap jegyesség után pedig kimondták a boldogító igent. Két gyerekük van és mind a mai napig boldog házasok. Ez a kis anekdota utánlássuk hát Az örömapa 2 ítéletét: 90%


Magyarhangok: Barbinek Péter, Andresz Kati, Somlai Edina
További magyarhangok: Kassai Károly, Fekete Zoltán, F. Nagy Zoltán, Báthory Orsolya, Uri István, Némedi Mari és Várkonyi András



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék