Főoldal

















Első benyomás

A rendszeres BNV-hallgatók már sokszor hallhatták, hogy vannak gondok az ízlésemmel, vagy legalábbis nem szokványos. Az mp3-lejátszómon például könnyen lehet, hogy egymás után jön egy-egy dal a Mötley Crüe-től, Meghan Trainortól, az Animal Cannibalstől, Katy Perrytől, vagy éppen a Green Daytől (Igen, a Shades of Blue zenei sokszínűségét is én biztosítom, erről bővebb részletek a Pilóta/Pajtásokban hallhatók). Szerintem ebben nincs semmi fura, bár bevallom, azért pár élesebb váltás engem is meglep még mindig. De talán a zenei káosznál is durvább az, ami filmes és sorozatos fronton van velem, mert a legváratlanabb dolgokért kezdek el lelkesedni, sokszor a legváratlanabb pillanatban.


A Hart of Dixie végével egy újabb remek korszak zárult le az életemben. Mint mindig ilyenkor az ember eltöpreng egy pillanatra és körül néz a tévés vadászmezőkön, hogy vajon hol van olyasvalami, ami pótolni tudja azt az érzést, amit az előző kedvenc sorozata rejtett magában. Lehet-e pótolni egy olyan szériát, ami 4 évadon keresztül elnyerte "A hét legjobb 40 perce" címet?


Vasárnap este az ABC bemutatta legújabb két produkcióját, amelyek a legnagyobb sikerre szomjaznak a kínálatukban az újoncok közül ebben a szezonban. Mi pedig tűkön ülve vártuk a kipattogtatott kukorica mellett, hogy vajon sikerül-e ennek a két szériának felnőni a feladathoz, avagy már a rajtnál eldőlni látszik a sorsuk.


Két vén róka bemegy a VUK-ba. Ismerősen hangzik? Ha nem, akkor még egészen biztosan nem láttátok Rob Lowe és John Stamos új sorozatát, a FOX keddi esti sitcomblokkjának legfrissebb versenyzőit. Majd mi meghozzuk a kedvetek hozzá!


Szögezzük le, rögtön az elején: Imádom a képregényeket. Eddig bírtam ellenállni a csábításának és idén engedtem a műfaj addiktív kisugárzásának és függő lettem. Gratulálok kedves olvasó, bár nem volt különösebben nehéz dolgod, de azért eltaláltad. Majd tíz éve, még kicsiny oldalam hajnalán úgy megvesztem a Hősökért, mint nem sok mindenért korábban. Ám, ahogy minden piciny boldogság pillangóval ez lenni szokott az életben, ez az érzés is hamar tova röppent és a szériát már Kristen Bell sem volt képes megmenteni a számomra. De a jelek szerint csak maradtunk néhányan, akik még mindig kiálltjuk az éjszakába, hogy "Save the Cheerleader, Save the World!"...


Fiatal koromban sem néztem kimondottan sok horrort, ám ezek száma mára jelentősen lecsökkent a The Walking dead és Halloween környéki éves szemlémre. Valamiért amikor fiatalabb az embercsemete közelebb áll hozzá a műfaj. Aztán vagy kinövi vagy nem. Egyikkel sincs különösebb gond, hiszen van élet ezen a műfajon kívül is, meg rengeteg sok ok a nevetésre ezen belül is. Nekem nincs okom kerülni se a műfajt, de hogy poronty korom óta mi változott... De komolyan. Fiú létemre nem szeretni a műfajt már egészen kiábrándító. Majdnem annyira, mint a Sikoly sorozatíróinak fantáziatlansága - akik felteszem a Victoria Justice-os Eye candy íróihoz jártak szakmai tanácsért, akik ilyenkor felcsapták a "Hogyan csesszük el a sorozatunk" tankönyvet, amin menet közben dolgoztak (amit egyébként Shonda Rhimes fog adaptálni jövőre).


A CBS és az ABC is csatasorba állította hétfő este a 2015/16-os szezon első estéjén legjobbnak ígérkező komédia sorozatait. Vajon melyik jött ki jobban a dologból? Egyáltalán érdemes-e összehasonlítani a két szituációs komédiát?


Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék