Főoldal

















Sorozatok
Sorozatok a világ minden tájáról (Anglia, Kanada, Ausztrália és talán Magyarország), mini sorozatok


(2016-)

Kanadai szériák

Nehéz megemészteni az európai produkciókat. Lassúak, vontatottak, sokszor még unszimpatikusak is. Érezni bennük a művészeti vágyat, amit megpróbálnak felhigítani a közönség általános ízlésére, de ez vagy nagyon betalál vagy nagyon mellé megy. Ráadásul mind a dán nők, mind a svéd között találhattak volna ezeknél szebbeket is - bár véleményem szerint ezt csak a Spelling-mondásokon felnőtt generáció számára lehet zavaró. Mindent egybevetve túl sok negatívum szól A híd ellen, ugyanakkor az ügy és az alaphelyzet van olyan érdekes, hogy az ember megadja neki az esélyt.


Végig egy kérdés foglalkoztatott: A sci-fi tervezők mikor szoknak le a testrefeszülő ruhákról? Miért hiszik azt, hogy a jövő tényleg abba az irányba mutat? De azt hiszem ez nem újkeletű dolog, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Continuum kanadai termékként, ismét egy sorozatot tett le az asztalra, amit egészen biztosan követni fogunk a nyáron. A pilot kellően érdekes volt, néhány tipikus és idegesítő betegséggel, mégis egy izgalmas szezont vetíthet előre. Persze az már más kérdés, hogy mennyire lehet elnyújtani ezt a sztorit, én mégis bizakodom tekintve, hogy engem leginkább a motivációk és a bejárt utak érdekelnek a legjobban.


(2010-????, Anglia)

Mindenkinek vannak gyenge pontjai. És gyenge napjai is, ha már itt tartunk. Pont nekem ne lenne? A minap egy elég fárasztó nap utáni reggel csak kapcsolgattam a tévét, ahol a Nickelodeonra érve egy iCarly maratonba botlottam. Korábbról is ismertem már a sorozatot, kedveltem is, mégsem néztem sosem. Ennek részben betudható a gyerek-tini csatornákra oly jellemző össze-vissza adjuk a részeket, és ha ide kapcsolsz tuti ugyanabba fogsz hatvan milliomodszor is belebotlani. Legalábbis én mindig így jártam. De most elkezdtem elölről, miután túltettem magam a sokkon, hogy nem tudom kikapcsolni a tévét. Ám ez a cikk nem csak az iCarly-ról fog szólni, hanem érintünk egy másik Nickelodeon, és egy Disney húzónevet is. Tinilányok, kövessetek!


Magát az ötletet imádtam: Vége a Smallville-nek, pár éven belül jönnek a Marvell-hősök, de addig is jó lenne felfuttatni egy hőst a DC istállójából. Erre jött David E. Kelley, hogy ő nagyon szeretné a Csodanőt a képernyőn látni. Az NBC meg vonakodott, mint egy kisgyerek, mikor a spenótot akarják lenyomni a torkán. Azt mondták: "Oké, lássuk ki lesz a főszereplő". Adrianne Palicki a FNL-ból pedig jött, látott és elbűvölte Kelley-t. Rendben, zöld út a pilotnak. Végül hosszas huzavona után mégsem lett semmi a projectből, pozitív tesztvetítések ide, vagy oda. Megnézve ezt a pilotot, és mondjuk összehasonlítva a Mercy Reef-fel (ami nekem nagy kedvencem a "be nem rendeltek" közül) abszolút nem értem. Ott a potenciál. Persze kicsit mélyebben. Másfelől pedig a logika: instant bukás, 100%. Legyünk tökösek és lesz, ami lesz (lsd. Human Target), vagy beállunk a földbe az első résszel (lsd. The Cape)? Az NBC pedig ezúttal, kivételesen a biztonsági játékot választotta.



Az elmúlt három hónapban minden kedd reggel a Katonafeleségeket használtam reggeli mellé, ébredős sorozatnak. Azt kell mondjam bevált. A hajnali slotban egyszerűen tökéletes, de akár hétvégén kora délután is működő képes tudna lenni, de egyszerűen nem látom, hogy miért akarná ezt bárki is este nézni. Az a legnagyobb baj vele, hogy megvan a maga normál szintje, és csak nagyon ritkán hajlandó átlépni rajta. Viszont a stabil teljesítménye miatt mindenképp maradok még a második évadra is. Az első évad 13 része a legkevésbé sem volt eseménytelen.



Egy nem mindennapi cikkel kedveskedünk nektek. Tudjátok, érdekesen indult ez az évem. Ugyanis ennyi "régi, klasszikus" sorozatot már nagyon, de nagyon régen néztem. Egyszerre pedig még soha. Kicsit furcsa ilyesmikről beszélni 2011 elején, de hát a széles látókör a Dosszié óta kötelez, nem? Most összeszedjük a közelmúltban indult, vagy általam elkezdett sorozatok legelső részeit, melyekről néhány szóban elmondom, hogy miért is kell nézni.


Sokszor, sok féleképpen kezdtem bele már egy-egy ilyen írásba. Furcsa, hogy a legnehezebb elkezdeni. Elvégre hogyan írjon az ember egy 6 évadon át tartó valamiről? Hogyan írhatnánk a mi saját elmúlt 6 évünkről? Sok megfontolást követően az elsőre lényegtelennek tűnő dolgokat kihagynánk, de ismerjük magunk. Ezek nélkül nem lehetne teljes az életünk. Nem szabad kihagyni semmit, és ami itt a legfontosabb, az a több ezer perc, amit ennek a sorozatnak köszönhettem tinédzserként, és felnőttként.


A hivatal, Sherlock

Sajnos a mai, számos kiváló alkotást felmutató kínálat között fehér hollóval kell keresni az akció-orientált sorozatokat. Jack Bauer már nem szaggat ordítva gigákat keresve bombát, volt főnöke se irányítja az Egységet. Szerencsére a szigetlakók már a Spooks-sal megmutatták hogy a minőségi akció/kém szcéna kedvelői rájuk is számíthatnak. Tavaly tavasz óta a kanadai Flashpoint mellett a brit Strike Back (A Visszavágó jó cím lenne, ha nem foglalta volna le egy nagyszerű Mel Gibson film) emeli magasra a realisztikus csihi-puhi fáklyáját.


Ha van olyan sorozat, amiről egyáltalán nem kell sokat beszélni, akkor az egyértelműen A klónok háborúja, második generációs animációs sorozat. Bezony a sorozat a tengerentúlon már a harmadik évadát tapossa és ha jól rémlik, akkor fél év telik az amerikai és a magyar premier között, ami szintén csak azt bizonyítja, hogy itthon is kismillió rajongója van George Lucas életművének. A sorozat abszolút olyan volt, mint amilyennek az első évadában megismerhettük, a töltelékek pocsékok, az átívelős sztorik vittek egy kis színt az egészbe.

Március elseje és április negyedike között a Hulu.com-ona legjobb televíziós sorozatok mérkőztek meg egymással. Tegnap pedig megszületett a közönség ítélete is. A döntőbe a Dexter és a Chuck jutott, és rajt-cél győzelmet aratott az idei bajnok.


Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék