Szinkrontörténet

A magyar szinkron 1935-ben született. Azóta nagyon sok idő eltelt, és mára sok minden csak történelem. Ezeket a tényeket, történeteket próbáljuk meg ebben a rovatban bemutatni.

Bunyó a mikrofon előtt

A hatvanas évek egyik fontos bemutatója volt az Alain Delon főszereplésével bemutatott Rocco és fivérei című francia kalandfilm. A sikerhez nagyban hozzájárultak a színészek, akik a főhősök magyarhangját biztosították.

Az 1. magyar szinkron

1935 novemberében a Magyar Film Iroda műtermében elkezdték az első magyar szinkron elkészítését. Az alkotók, dramaturgnak a nagyszerű írót, Lakner Artúrt kérték fel. Az ő feladata volt, hogy a Négy és fél muskétás című film német szövegét magyarra igazítsa át.

A háború utáni hőskorszak

A szinkronizálás első korszaka a második világháború kitörésével lezárult. A harcok elültével néhány évig nem is került szóba, egészen 1948-ig. Ekkor a MAFILM egyik műtermében néhány elszánt művész megpróbálkozott azzal, hogy magyarul megszólaltassa a Hősök hajója című szovjet filmet. Az alkotók saját ötletességük, elképzelésük alapján igyekeztek megbirkózni az új feladattal. A film szinkronrendezője Fejér Tamás, hangmérnöke Rajky Tibor volt:

Aki megette Sztálint

„A magyar szinkroneljárás helyes úton halad. - adta hírül 1949 október 21-én a Színház és mozi című szaklap a Nagyszerű új filmek magyarul című írásában. Az író szerint: Döntő jelentőségű újítás ez, hiszen így a szovjet filmek valósággal magyar filmekké várnak. A Hunnia Filmgyárban állandó szinkron-társulatot szerveznek."

A forradalmi szinkron

Az 1956-os ősz Vas János szinkronrendező szerint maradandó élmény lett mindenkinek: „ Még lőttek, amikor utasítás érkezett a pártközpontból, hogy indítsunk egy vígjátékot, amilyen hamar lehet!

12 dühös szinkronhang

Az 1957-ben Pannónia Filmstúdióra átkeresztelt vállalat az évek folyamán a műfaj sajátosságai miatt egyre inkább szakmai találkozóhellyé vált. Fórummá, ahol a fővárosi színészektől a vidéki színészekig mindenki megfordult.

Porquoi egyenlő hurka??

A Színház és Mozi 1954-es évfolyamának 3. számában Gyetvai János, a lap főszerkesztője vitát indított a szinkronról, teret adva a vélemények ütközésének. Vitaindítóként Hegedűs Géza Egy-két szó a szinkronizálásról című írását közölte.